Nem is titkolják az amerikaiak: Trump számára Orbán fontosabb politikus, mint Putyin
A Forbes egyszerű példával illusztrálta a helyzetet.
Az nem az Egyesült Államok hibája, hogy azok az egyének, akik világszerte a legnagyobb pusztítást idézik elő a robbantásaikkal és a lefejezésekkel, éppenséggel a radikális iszlám ideológia által motivált muszlimok. Az Egyesült Államok kénytelen ott szembeszállni az ellenségeivel, ahol és amikor, ahogy tud.
„Trump rendelete törvényes és védhető. 90 napra megtagadja a belépést hét olyan ország polgáraitól, amelyekben kivételesen erős a terroristahálózat, míg az adminisztráció azon dolgozik, hogyan lehetne jobban felderíteni a vízumkérvényezők lehetséges terroristakapcsolatait. Maga Barack Obama volt az, aki kiválasztotta a hét országot – Irak, Szíria, Szudán, Irán, Szomália, Líbia és Jemen – mint olyan mértékben veszélyeseket, hogy ha egy európai, akit amúgy beengedne az Egyesült Államok vízum nélkül, meglátogatta azokat, akkor elvesztette a vízummentességét. Az egyéni kivételek Trump ideiglenes belépési tilalmához eseti alapon engedélyezhetőek.
A rendelet úgyszintén felfüggeszti 120 napra a menekültek letelepedési ügyeit, a szíriai menekültekét pedig további intézkedésig. A belbiztonsági minisztérium titkárságának jelentenie kell az elnöknek a vízum- és menekültügyi hiányosságokat harminc napon belül, és ajánlásokat kell tennie, hogyan lehetne hatékonyabb az ellenőrzés: milyen személyazonossági dokumentumokat kellene megkövetelni, például hogyan lehetne jobban kiszűrni a csalásokat, és hogyan lehetne előre jelezni, hogy egy menekült milyen mértékben lenne hajlandó a társadalom hasznos tagjává válni. A rendelet előírja a külföldiek elleni terrorizmus-vádak rendszeres vezetését, a külföldiek körében tapasztalható radikalizáció követését, és a külföldiek számlájára írható nők elleni erőszak eseteinek jegyzését.
Mindezek az intézkedések törvényesek és alkotmányosak. Az elnöknek megvan a jogköre, hogy »felfüggessze minden külföldi vagy a külföldiek bármilyen csoportjának belépését«, ha úgy gondolja, hogy a belépés »hátrányos volna az Egyesült Államok érdekeire nézve«, egy 1952-es szövetségi törvényt idézve. Trump rendeletének ellenzői azt állítják, hogy az ellentétes az 1965-ös Bevándorlási és Állampolgársági Törvénnyel, amely szerint egy vízumkérvényezőt sem »diszkriminálhatnak« a »nemzeti hovatartozása« vagy a »lakóhelye« miatt. Azonban az elnök alkotmányos hatalma a nemzetbiztonság területén előnyt élvez egy kongresszusi diszkriminációellenes záradékkal szemben, mint Andrew McCarthy azt kimutatta. Trump a saját elnöki, alkotmányos jogköreit gyakorolja, hazája védelmében a külföldi fenyegetésekkel szemben. Az 1965-ös törvényt korábbi bevándorlási kvótákra alkották meg, hogy megőrizze az ország etnikai egyensúlyát; nem pedig biztonságpolitikai intézkedés volt. Ráadásul a korábbi kormányzatok is úgy értelmezték azt, mint a Trump-adminisztráció. Jimmy Carter megtiltotta a vízumkiadás iráni állampolgárok részére, miután az Igazságügyi Minisztériuma megállapította, hogy törvényes egész államok polgárainak kitiltása az Egyesült Államokból, az 1965-ös törvény ide vagy oda.
Ez a rendelet tehát messze nem »muszlimellenes tiltás«. Muszlimok millió számára lehetséges továbbra is a belépés az Egyesült Államokba, akárcsak a rendelet előtt. A rendelet hét ország állampolgárai számára tiltja meg a belépést, mivel bizonyíték van rá, hogy ezekben az országokban igen magas a terrorveszély. Ha ezt tilos belépni, csak mert ezek az országok muszlim többségűek, akkor a politikai korrektség véglegesen győzelmet aratott a nemzetbiztonság felett. Az nem az Egyesült Államok hibája, hogy azok az egyének, akik világszerte a legnagyobb pusztítást idézik elő a robbantásaikkal és a lefejezésekkel, éppenséggel a radikális iszlám ideológia által motivált muszlimok. Az Egyesült Államok kénytelen ott szembeszállni az ellenségeivel, ahol és amikor, ahogy tud.”
Heather Mac Donald konzervatív politikai kommentátor, a Manhattan Institute tudományos munkatársa.