Utoljára a G-napról

2017. február 06. 14:16

Ami velünk és a sajtó egészét érintően mindezeken túl történik, annak már kevésbé van köze Orbán és Simicska közvetlen konfliktusához, a G-naphoz (ha így írják), mint inkább a kormányzat és a társadalom együttműködéséhez.

2017. február 06. 14:16
D. Horváth Gábor
Magyar Nemzet

Éppen két éve érte el a Magyar Nemzetet az a vihar, amely abból kerekedett, hogy összeveszett a miniszterelnök és – állítólag – a legjobb barátja. Az Orbán Viktor és Simicska Lajos között lévő kapcsolatra utalva a televíziós Betlen János évekkel ezelőtt körülbelül úgy fogalmazott, hogy bár minden embernek megvan az ára, Simicska Lajos nem tartozik közéjük. Ő megvesztegethetetlen. A kitűnő újságíró a két ember kapcsolatának mélységéről bizonyosan nem lőtt mellé, ami ha másból nem, az évtizedes barátságot követő válásból, a lapunkat is érintő tektonikus változásokból érzékelhetővé vált. A rendszerváltást közösen tapasztalták meg, a szakítás épp annyira lett intenzív, mint amennyire erős volt közöttük a kohézió. Hatása a közélet szinte minden részére kiterjedt, az egekig magasztalt Simicska neve egyik pillanatról a másikra vált szitokszóvá a tekintélyelvűséget minden másnál inkább előnyben részesítő Fideszben, széles holdudvarában és a kormányzati körökben.

És akkor arról, mi is történt velünk. Nem tartom fontosnak, hogy a sajtó saját magáról beszéljen, hiszen nem ez a dolga, saját magánál jóval lényegesebb ügyekről kell beszámolnia. Tudom azonban, hogy az úgynevezett G-nap (vajon így írandó helyesen?) második évfordulója miatt sokakban okozna csalódást, ha nem jelenne meg erről a lapban valami. Legyen tehát ez az utolsó eset.

2015. február 6. után a szerkesztőség fele itt maradt, a másik fele elhagyott bennünket. Akik elmentek, azt mondják, hogy a tulajdonos kérésének megfelelően a lap hátat fordított a korábban és a Fidesz által ma is magáénak vallott értékeknek, ami elviselhetetlenné vált számukra. Akik maradtak, azok viszont a tulajdonostól is függetlenül úgy gondolják, hogy a Fidesz fordult elfogadhatatlan irányba, aminek következtében épp a demokratikus és a polgári értékek, különösen ezek korszerű érvényesítése szorul háttérbe. Mi, akik maradtunk, arra látunk esélyt, hogy ezeket az értékeket, a polgári Magyarország eszményét akkor is képviselni tudjuk, ha a politika ezt már nem teszi. Hiszen ezeknek a közvetítése a közéleti sajtó egyik fontos feladata.

Ami kimondottan bennünket érint, a Magyar Nemzettől nemcsak távoztak, hanem érkeztek, érkeznek is kitűnő kollégák. A lap esélyt kapott a megújulásra, amellyel élünk is: talán soha nem volt ennyire időszerű az álhírek és az alternatív tények világában, hogy a szigorúan szakmai szempontokat és az olvasók hiteles tájékoztatását tartsuk szem előtt. Lapkészítés közben, nem kevés szakmai műhelyvita közepette, a legkisebb részleteket is érintő szervezeti változásokat hajtunk végre. Megújítottuk a nyomtatott lap arculatát és folyamatosan fejlesztjük, korszerűsítjük az MNO-t, a Magyar Nemzet internetes kiadását.

Ami velünk és a sajtó egészét érintően mindezeken túl történik, annak már kevésbé van köze Orbán és Simicska közvetlen konfliktusához, a G-naphoz (ha így írják), mint inkább a kormányzat és a társadalom együttműködéséhez. A kormánypártok leegyszerűsítik a nyilvánosságot, a rendkívül bonyolult és érzékeny rendszert barátira és ellenségesre osztják föl. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Fidesz hibás gyakorlata – igaz, elődeinél sokkal felháborítóbban, sokszor jogszabályt sértve – sajnos régi politikai hagyomány: a kormánypárt ugyanúgy gondolkodik, ahogyan valamelyest az MDF-, azután leginkább az MSZP-kormány tette. A befolyása alá gyűrt médiát kényezteti, a kritikusokat pedig ellehetetleníti és tönkreteszi.

Jó hír mindebben a rosszban, hogy a közéleti médiának a politikai nyilvánosságban az a dolga, hogy kis túlzással ellenségként kezeljék. Az elmúlt 27 év alatt mindig akkor tájékoztatott a legrosszabbul, amikor kezét barátjaként vezette a hatalom. Ez a barátság azonban félrevezeti az olvasókat, és lerombolja a sajtóval szemben támasztott igényeiket. Rosszat tesz Magyarországnak.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
2017. április 10. 16:45
Minden esetre egy biztos: ama G(randiózus?) nap óta mind a Hír Tv, mind a Magyar Nemzet nagyságrendekkel fogyaszthatóbb!
nimród
2017. április 10. 15:46
Az alaptalan, vagy túlzó vádaskodásból csak egyet, a számomra legsúlyosabbat, a "határon túli magyarság cserbenhagyását" emelném ki. Mikor hagyta a Fidesz cserben a a határon túli magyarokat? Ez tipikus "jobbikos hazugság". Mintha a nagyra vágyó, de kevésre képes Vona találta volna ki.
nimród
2017. április 10. 15:46
Ma, egy áruház újságos standja mellett elmenve, futólag láttam a Magyar Nemzet címlapját. Nem jegyeztem meg pontosan, de mintha az országot elárasztó korrupcióról lett volna szó. Természetesen nem vagyunk korrupció mentes ország, de azt hiszem, olyan nincs is. Igaz, vannak nálunk e téren sokkal "tisztább" országok. De az is biztos, hogy nem nagyobb az itteni korrupció, mint a környező országokban. És kisebb ma, mint az előző balliberális kormányzás idején. (Aktuális példa, a 4-es metró most kirobbant botránya.) De az ellenzék, többek között a Magyar Nemzet segítségével, világgá kürtöli, világgá hazudja, hogy hazánkban az Orbán kormány alatt világrekordot állítottunk fel korrupcióból. Szerintük még az olimpiát is azért akarják Orbánnék megrendezni, hogy "ellophassák" a pénzt. D. Horváth Gábor helyében baromira szégyellném magamat.
2017. március 13. 21:36
Lassan már beletörődhetnél, hogy ez a Fidesz már nem a régi önmaga, pedig nyilván az sem volt hibák nélküli!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!