Az igazság az Olimpiáról

Hagyni kéne ezt blogcsinálást. Esetleg valami hasznos munkát vállalni, hogy lásd milyen az élet? Határidőre, pontosan elvégezni valamit, ahogy a főnök utasít. Ahogy millióan teszik. Aztán szabad bölcselkedni.

Taszító, agyatlan szöveg, nyomasztóan idióta zokniagyú balfék - katasztrófa együtt. A lényeg: soha semmi értelmeset ne csináljunk!

Táborszky te milyen szerencsétlen barom vagy.

A sport csodálatos dolog! Lehetővé teszi például, hogy a nemzetek ne háborúk útján győzzék le egymást, hanem olyan versenyeken, mérkőzéseken, melyek nem járnak az ellenfél halálával, fizikai megsemmisítésével. Ám az idők során odáig "fejlődtünk", hogy a sport lezüllött a szórakoztatóipar egy ágazatává. A televízió nem a rendszeres testmozgásra ösztönzi a tömegeket, hanem arra, hogy nappali szobájukban sportmezekbe öltözött pocakos emberek, sörrel kezükben üvöltözzenek a meccsnézés közben. Rosszabbik esetben összeverjék a másikat, aki nem az ő csapatuknak drukkol. De ami a legmérgezőbb: a gyerekeket idióta szülők lelki terrorral, sőt, az edzőkkel összefogva fizikai erőszakkal arra kényszerítik, hogy kedvük, ösztöneik ellenére ússzanak "faltól-falig", vagy végezzenek másfajta, de lényegileg dettó kényszermunkát. Leszarom a "fociapukák", "jégmamák" és más, saját győzelmi vágyaikat szerencsétlen kölkökre kivetítő idióták személyes áldozatát. Aki mozogni akar, tegye azt saját kedvére és szabad akaratából. És egy népet se erőszakoljon rá agymosással, "aranycsapat nosztalgiával, éremtáblázattal" és más manipulatív eszközökkel arra, hogy anyagi erejét ne fiai egészséges fizikai nevelésére áldozza, hanem a Couberteni-i eszméktől már régóta eltávolodott Big Business kiszolgálására.