A kisökörnek meg kuss

„Ezek elvitték a Figyelőt is. Jó, kétségeink nem voltak eddig sem, a hetilapot megvásárló Schmidt Mária havercsaj volt, rábízták az 56-os emlékévet, a Magyarország halszagúban is ott buzgólkodott, sőt, szerepelt a zavaros hátterű, még zavarosabb költségvetésű hazafias dal videóklipjében is. Jó, az egy dolog, hogy megvette a Figyelőt, állítólag a csődtől mentette meg, de az meg egy másik, hogy a Minőség, méltányosság és mértéktartás figyelembevételével szerkesztett lap élére kinevezett egy triumvirátust, amiben helyet kapott Lánczi Tamás, a Századvég elemzője, Habony Árpád cégtársa, L. Simon László, aki legutóbb a kulturális örökségvédelemért és a kiemelt kulturális beruházásokért felelt államtitkári beosztásban, és Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója. Nem is lesz a lap mostantól független, mondta L. Simon kissé értetlenkedve, hogy a picsába lenne?

Amikor a Fidesz vásárolja be magát sameszeken, vízhordókon, pajtikon és a Kaya Ibrahim-arcképcsarnok többi jellegzetes alakján keresztül a médiába, azzal a Médiatanácsnak és a GVH-nak semmi baja nincsen. Sőt, az adott esetben fél éven át is elpöcsörésző eljárásaik hirtelen szárnyakat (seggberúgást) kapnak, és úgy folyatják át magukon az állam felől érkező szelíd nyomás előtt gördülő igeneket, mint egy rosszabb menza a romlott csirkecombot az egyszeri irodistán. Az »És akkor most kié is a TV2?« néven ismert szomorújátékban olyan gyorsan mondták ki a kormány kedvenc kaszinótulajdonosának kedvező áment, hogy tán még ő is meglepődött rajta.”