„Az additív gyártótechnológiák, a 3D nyomtatás története az 1980-as években, a gyors prototípuskészítéssel kezdődött, mára a gyártás szinte minden területére eljutottak. A 3D szkenneléssel megtámogatott 3D tervezés 3D prototípusokig, majd egyre több végfelhasználói termékig, termékrészig vezetett el. De nem ez a teljes történet.
Legyünk óvatosak az izgalmas technológiai hírekkel, a 3DP egyes esetekben hibátlanul helyettesíti a hagyományos módszereket, viszont nem mondhatjuk, hogy az additív gyártás az egyetlen kötelező gyártótechnológia. Egyre több hibrid megoldás tűnik fel, és mind több maker ébred rá világszerte, hogy a technológiáknak nem kell mindig versengniük egymással, mert az additív és a szubsztraktív módszerek sok esetben inkább kiegészítik egymást. Az additív gyártás új sáv a gyártótechnológia autópályáján, hibridizáción keresztül fonódik össze a hagyományos technikákkal. Két új projekt is ezt támasztja alá, a 3DP-t mind inkább a nagy egész részeként látjuk.
A fogyasztót végső fokon nem az érdekli, hogy hogyan készült egy termék, egyszerűen csak azzal foglalkozik, hogy elkészült, és jól készült el, vagy sem.”