Vébé-uszoda: nincs itt semmi látnivaló

Elkövettem egy hibát. Volt képem egyetérteni Szily Lászlóval. Pedig éppen tőle tanulhattam volna meg, hogy az ellenséggel nem cimborálunk, nem értünk egyet, semmiben sem – különben mi magunk is ellenséggé válunk. (Szily ugye még cinkesként ült le Deutsch Tamással beszélgetni kicsit – saját közönsége rögtön exkommunikálta is az igazak seregéből, alig győzött meakulpázni a botlás után.)

Az én bűnöm annyi, hogy egyetértőleg tettem ki Szily cikkét a Facebookra. A vb-uszodáról szólót. Ezt. „Magyar út, harmadik út: ocsmány, de legalább drága. Szily igazat ír” - fűztem hozzá.

Nemzeti érzelmeikben sértettek figyelmébe: „a magyar út, harmadik út a ronda és drága” Szilynél az úszóvébék nemzetközi gyakorlatának összevetéséből kerekedett ki. Nem általában jelenti azt, hogy ami magyar, az rossz. Még csak azt sem, hogy ami fideszes, az biztosan ronda lesz. Jól hangzik, de nem igaz, hogy NER-akarásnak kocka a vége.

Fideszék építettek már borzalmasat (amilyen mondjuk a kül-londoni pakisztáni moteltulajdonos esztétikai érzékével megálmodott Nemzeti Színház), de jót is (Millenáris, Müpa, Kossuth tér, Várkert Bazár, ózdi kamu-filmpalota). Jó poén elsütni, hogy a szoclibek cserébe semmit sem építettek, ami városképi szempontból fontos, csak nem igaz. A Bálna az ő idejükből való – persze funkciótlan és szerkezeti szempontból építészeti gagyi, de szépen mutat kívülről. Aztán: a négyes metró megállóinak építészeti remekléseit is a szoclibek fogadták még el. 

A magyar út emlegetése itt tehát csak a vébéuszira vonatkozik. Merthogy aki eddig vb-t, olimpiát rendezett, az eldöntötte, mit akar. Vagy gazdaságos, takarékos megoldást, ilyen esetekben az eredmény olcsó lett és semmi extra, értelemszerűen. Vagy: turistacsalogató, építészetileg izgalmas, nagyon extra, reprezentatív, ikonikus valami volt a cél. Luxusberuházás, ami persze drága, de legalább figyelemfelkeltő.

A magyar úszóvébé-út ehhez képest: nagyon drága, de legalább jellegtelen. Mert lehet, hogy ízlésekről nem érdemes vitatkozni, de ugye azt senki nem meri kijelenteni, hogy ez a hodály turistacsalogató. Hogy ikonikus épület. 

Persze az Orbán-ellenesek letudják a szokásossal, szerintük „ezek lopnak”, téma lezárva, az elkötelezett Fidesz-szavazó szerint meg ami Orbán alatt épül, az csodálatos, akinek nem tetszik, az meg kerékkötő nemzetáruló. Nagy kedvencem az „a kutya ugat, a karaván halad”, meg a „nem tetszhet mindenkinek” (lásd még Kádár János, 1957. május 1.). Időben elkészült, hát micsoda teljesítmény! Meg hát ugye mindenhol drágulnak az épületek az eredeti tervekhez képest. Szóval nincs itt semmi látnivaló. 

Nos, tényleg nincs – és ez itt a baj. 

Ez az uszoda tényleg úgy néz ki, mint egy Tesco, amelynek silányul kivitelezett homlokzati alumíniumborítását véletlenül hullámosra fújta a dermesztő szél. Csak ez még nem is gazdaságos. A belső terek állítólag a legjobb anyagokból, a legjobb uszodatechnikával készültek – szóval bévül nem olcsójánoskodták el a beruházást, ami dicséretes, csak hát kívülről meg igen. 

Fel nem foghatom: ha a cél végül már nem ikonikus épület volt, mert nem lehetett, hiszen átterveztették az eredeti hullámos koncepciót az olimpiára is alkalmas nagyobb befogadókészség követelményére hivatkozva, miért nem döntöttek akkor az olcsóbb, egyszerűbb, ruszkik által már tesztelt megoldás mellett. Főmedence mondjuk a szép és profi Groupama Arénába (22 ezer néző fér bele, minden előírásnak megfelel), mellé néhány mobil, oszt' jónapot. 

Mert hát kellett egy uszoda! - hallom az érvet. Kinek? A népnek? Nos, emlékeim szerint volt. Pont ott, ahol az új Parkhaus megépült. Dagálynak hívták, csilliókért újították fel nem sokkal ledózerolása előtt. 

Korábban ilyennek (fent), majd ilyennek (lent) álmodták a vébé uszodáját

Mindegy, ezzel már nem sokat lehet kezdeni – ez már múlt idő. Ami aggasztóbb: hogy tényleg rendszer lesz ebből. A Liget projektet például nagy örömmel védtem a látványtervek alapján. Igaz, én erre nem költöttem volna ennyit, nem muszáj oda felhúzni zeneházat és nemzeti galériát, de ha már így döntött a kormány, akkor nőjenek ki remek épületek a földből.

A látványtervek kecsegtetőek voltak. Persze azok mindig szebbek mint aztán a valóság, de itt nem csak erről van szó. Az új épületek még meg sem születtek, máris a demencia jeleit mutatják. Butulnak szegények. Az új Nemzeti Galéria legfrissebb tervein például az extrák eltűnni látszanak, buszpályaudvarra kezd hajazni az amúgy impozánsnak indult terv. A Magyar Zene Házának tervei is butultak időközben, vaskosabbak lettek a födémek, a légies elegancia párolog elfele, nem lesz olyan nyitott és fák sem nagyon nőnek majd ki belőle. A Néprajzi Múzeumról nincsenek infóim, de ezek alapján talán nem a nemzetvesztő rettegő szól belőlem, ha aggódom azért a zseniális tervért. 

Van persze példa arra is, hogy egyszerű tömegekből álló épület jó lesz végül. Ilyen a Müpa. Mégis: azért, hogy parkolóházak és buszpályaudvarok, vagy végül ötlettelen kockák épüljenek némi homlokzati aluhullámmal, tényleg nem érdemes építkezni. Ráadásul kockázatos is.

Nem a magamfajta nemzetvesztők haragjától félnék persze a kivitelezők helyében. A nem létező ellenzéktől meg értelemszerűen nem. 

No de mi van, ha jön egy igazán erős ember, meglátja a butulást meg a kockákat és lefújja az egészet?

Egyszer már történt ilyen a közelmúltban. Azért lett a Ligetben új pályázat. Az illető ugyanis elég combos, csak összevonja a szemöldökét és már jön is az fogaknak csikorgatása.

Ne kerülgessük a forró kását. Őt úgy hívják, hogy Orbán Viktor.