Anthony Ryan: Az ébredő tűz

„Anthony Ryan még mindig egy zseni. Oké, a Hollóárnyék sorozat folytatásainál már akadtak problémáink egymással, de a világépítést még mindig profin csinálja, és nagyon szeretnék egyszer térdre borulni előtte. Már akkor vártam ezt a könyvet, amikor megtudtam, hogy jön. Nos, két dolog kell ahhoz, hogy elolvassak egy könyvet, lehet az bármilyen műfajú vagy korhatár-besorolású: sárkányok vagy időutazás. Szívtam is már meg ezzel, olvastam rossz könyveket is csak azért, mert valamelyik volt benne, de hát Ryanről már tudtam, hogy ír. Ráadásul sárkányokról. Szóval enyhén előjött belőlem a habzószájas fangirl, és akkor a könyv még meg sem jelent. Plusz a Hollóárnyék-trilógiából kiindulva tudtam, hogy ez nem lehet rossz. Nem is tévedtem. Nem azért, mert ennyire király vagyok, hanem azért, mert Ryan ennyire király.

Mégis, amikor elkezdtem olvasni, majdnem el is dobtam a második oldalnál, amikor rájöttem, hogy ebben kivéreztetik a sárkányokat. Jó, ahány könyv, annyiféle világ, de a sárkányokat nem szabad bántani! Szóval kellett az elején egy jó száz oldal, mire megszoktam, hogy itt a sárkányok nem éppen házikedvencnek vannak tartva. És amikor ezt megszoktam, a történetbe is sikerült belerázódni. Végig három szálon fut, és az elején még természetesen nem értettem, mi köze van egyiknek a másikhoz, de aztán hamar összetalálkozott két szál, és onnantól nagyon jól beindul a sztori. Ahhoz képest, hogy milyen hosszú volt, nem éreztem annyinak, főleg a végéhez közeledve, amikor jött az akció és az izgalom.”