Legnyomorultabb ország, amelyik saját hőseiből űz gúnyt

„(Megadja megihletett. összedobtam rögtön a bitó szalonban még csak készülő röpdolgozatot.)

Legnyomorultabb ország, amelyik saját hőseiből űz gúnyt

Nincs még egy ilyen ország! Mi vagyunk a legrosszabbak! Aki teheti, meneküljön! Menjen inkább mosogatni kommunikációs diplomával Londonba, mint hogy egy levegőt szívjon az itthoni balkáninál is balkánibb kondukátor-rajongókkal! Ezeknek szívük sose volt, de már lelkük sincs!

Kevés felemelő, vállalható pillanatunk volt az elmúlt 200 évben, amire büszkék lehetünk. A huszadik század rémtettei miatt sosem talán már emelhetjük fel többet a fejünket az európai kultúrnépekkel egy magasságba, örökké megtűrt ország leszünk, barbárok a civilizáltak között. De azért voltak/vannak kiválóságaink, akik időről-időre felvillantják a reményt valami jobbra, valami többre.

Valami élhetőre!

A legnagyobb sötétség is képes kitermelni a jót, olyan férfiakat és nőket, akikben maradt még vágy az élet teljessége iránt, a autokráciákban is biztosított evés, ivás, szaporodás hármasán túl.

Ilyen férfi számunkra Ungváry Krisztián!

Persze a köznép, a plebsz mindig is gyűlölte a nála kiválóbbakat, nem véletlenül ők a legbiztosabb támaszai minden diktatúrának. Jobb esetben kerülik őket, mint a leprás embert (48’-asok), rosszabb esetben üldözik őket.

El akarják pusztítani a maradék jót is!

És persze vannak a megalkuvók, a fizetési listák előkelő helyén dagonyászó, onnan gyűlölködő értelmiségiek. Ők mindenkire féltékenyek, akik náluk kiválóbbak, akik náluk tehetségesebbek, akik náluk eredményesebbek, ezért keresik folyton Orbán Viktor kegyeit és pusztítják a jót! Pusztítják Ungváry Krisztiánt!

És hát persze vannak akik csak félnek és joggal félnek, mert a magyar nép hitvány, de csak azért mert fél.

Ungváry Krisztián nem fél, és ez zavarja a Megadja-féléket!

Mi meg el fogjuk zavarni a Megadja-féléket!”