Kevés felemelő, vállalható pillanatunk volt az elmúlt 200 évben, amire büszkék lehetünk. A huszadik század rémtettei miatt sosem talán már emelhetjük fel többet a fejünket az európai kultúrnépekkel egy magasságba, örökké megtűrt ország leszünk, barbárok a civilizáltak között. De azért voltak/vannak kiválóságaink, akik időről-időre felvillantják a reményt valami jobbra, valami többre.
Valami élhetőre!
A legnagyobb sötétség is képes kitermelni a jót, olyan férfiakat és nőket, akikben maradt még vágy az élet teljessége iránt, a autokráciákban is biztosított evés, ivás, szaporodás hármasán túl.