A lehetőségért, hogy bebocsássanak a közösségi médiába, vagy egy kis vásárlási kedvezményért nap, mint nap személyes adatainkkal, digitális lábnyomunkkal fizetünk. De meddig mennénk el?
„Mit adnánk egy kis kedvezményért vagy levásárolható pontokért? Megengednénk, hogy egy üzlet nyomon kövesse vásárlásainkat? Mert ez történik minden alkalommal, amikor a hűségkártyánkat nyújtjuk a kasszánál. Bevallom őszintén, nekem ez nem tűnik még olyan vészesnek. Odaadom hát a kártyám. Jöhetnek a kedvezménypontok.
Megengednénk, hogy célzott reklámokkal bombázzanak minket, bármerre is szörfözünk weblapokon? Cserébe, hogy jól működő, normál használat mellett szinte korlátlan tárhellyel rendelkező e-mail címünk lehet? Szerintem megengednénk. (Itt mindenki gmail-es?- hangzik el gyakran a kérdés.)
A következő dilemma már trükkösebb. Megengednénk, hogy arcfelismerő rendszerrel kombinált biztonsági kamerával figyeljék meg az irodát, melyben dolgozunk azért, hogy kiszűrjék a tolvajokat, akik bizony a személyes holminkat is időnként elemelik? Közben a cégünk a felvételt tárolná, és a jelenlétet is ellenőrizhetné segítségével. Vagy a dolgozók mozgását. Vagy a hatékony munkavégzést. Ez már fogósabb, ugye? Én nem szívesen engedném meg.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
