Nőnek lenni a világvége idején a legrosszabb

„Ha pedig mindez nem hatna elég alaposnak, a szöveg garantáltan berántja az olvasóját. A zsánertől egészen idegen módon Essun történetét egy mindentudó elbeszélőtől kapjuk meg E/2-ben. A forma elég szokatlan ahhoz, hogy elidegenítsen, de ezzel párhuzamosan elősegíti a kötődést is a karakterhez. Viszont hiába falná a betűket az ember, az biztos, hogy nehéz haladni emiatt a regénnyel.

Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy Jemisin nem fél a jelenkori problémákkal foglalkozni. Hiába is kívánnánk némi könnyedséget (ha már egyszer fantasy-ről van szó), a szerző nem hajlandó arra, hogy mesés-csodás elemekkel elfedje az olyan borzalmakat, mint a gyermekbántalmazás, a nők kiszolgáltatott helyzete, a szexuális vagy genetikából fakadó hátrányos megkülönböztetés. De arra sem hajlandó, hogy a harcos feministák, genderkutatók vagy antirasszisták állandó lózungjaival operáljon az adott kérdésekben. Csupán annyit tesz, hogy mindezeket megmutatja nekünk végtelenül szomorú és erős – egyszóval emberi – sorsokon keresztül.”