Luther és a zsidók

„A wittenbergi Stadtkirche oldalsó homlokzatán, az egykori Jugendstrasse felé vezető úthoz közel eső részen van egy kőfaragás 1305-ből. Ez a masszív, arcba verős korlenyomat egy kocát ábrázol, amelyet nem kismalacok, hanem zsidó gyerekek szopnak, a disznó faránál pedig egy rabbi térdel, épp a nyílásba néz. A »dombormű« felirata aranyszínű gót betűkkel: Schem Hamphoras. Önmagában értelmetlen a szöveg, az eredeti »shem ha-meforash« héber szöveg meghamisítása. Isten kimondott neve, ami a zsidók számára tilos. Ez a megalázó népi ábrázolás megtalálható a környéken sokfelé és Németország huszonöt templomának falán is.

Köztük a reformáció anyatemplomának oldalán, itt, Wittenbergben. Ez nem a vártemplom, ahová Luther a tételeket kiszögezte, hanem a városi templom, ahol Bugenhagen 1521-ben, először a világon kiszolgálta két szín alatt az Úrvacsorát, ahol Luther maga is gyakran prédikált, és ahol oltár elé vezette Bóra Katalint. Itt található Cranach híres oltárképe, amelyen a prédikáló Luther a kép középpontjában álló keresztre mutat. És itt áll a sejtszintig lutheránus ember, ennek a templomnak az oldalában, egyszerre lelkes és szégyenkezik. (...)

Egy darabig lubickolhatok ebben az eufóriában, de aztán az idegenvezetőnk egyszer csak felmutat. Magasan van, de nem lehet eltéveszteni: ott a disznó, a gyerekek, a rabbi. Ott az istenkáromlás, ezen a templomon.

Összefolynak a szavai, nehezen tudok figyelni. Arról beszél, hogy ez itt van 700 éve. Arról is mond valamit, hogy kezdetben Luther nem volt javíthatatlanul zsidóellenes, és idéz 1523-ban megjelent, kereszténység eredetét tárgyaló írásából: »Jézus Krisztus zsidónak született.« Luther aztán, missziós buzgalomból a zsidókat arra a vallásara akarta áttéríteni, melyet ő éveken át keresett. Azt akarta, hogy a zsidók az ő hitét fogadják el és vallják meg.

Ám az áttérítési kísérlet eredménytelen maradt, és az öregedő reformátor megírja A zsidókról és hazugságaikról című vállalhatatlan szövegét. Egyháztörténészek később hangsúlyozzák (például Csepregi Zoltán, ebben az előadásban), hogy Luther zsidóellenessége ugyanakkor – az áttérítések sikertelensége mellett – elsősorban középkori antiszemita felfogásból fakad, ennek az írásának a kétharmadát egy korabeli zsidóellenes szövegből vette át, és személyes tapasztalatai zsidókkal nem voltak. Mindezzel együtt antiszemitának kell tekintenünk.

Tagadhatatlan – tudjuk meg idegenvezetőnktől –, hogy Luther zsidóellenes felfogása és írásai mindezeket megerősítették, sőt, közvetlenül inspirálták a németországi antiszemitizmust és a következő évszázadokban többször is ennek az ideológiának az alapjaként használták.”