Megszületett a nagy megállapodás a minimálbér összegéről – jöhet az egymilliós átlagfizetés
Megállapodást hozott az e heti egyeztetés a munkáltatók, a szakszervezetek és a kormány között.
Azt nem tudjuk, hogy mi lesz a történet vége Kecskeméten, de az biztos, hogy egy ennél hosszabb leállást nem engedhet meg magának a cég. Ez a sztrájk fordulópont a hazai szakszervezeti mozgalom történetében.
„Az ünnepélyes értekezleten az irodisták mögé szorított munkások nem tapsoltak, sőt még az ünnepi menüből sem kértek, idehaza meglepő és udvariatlan módon morgolódni kezdtek már ott helyben. A »jószívű« és »munkásbarát« menedzsment azonban nem ijedt meg, továbbra sem foglalkoztak a Vasas alternatív béremelési javaslatával. Aztán jött a hideg zuhany, az egyik éjszakai műszaknál belassult a gyártósor, két órára leállt szinte mindenki, sztrájkolni kezdett az éjszakai műszak. A tulajdonos »sztrájktanyának« az udvart jelölte ki, aztán mégis maradhattak a munkások a gyár étkezdéjében. A menedzsment jól összezavarodott, nem tudta, hogy ebben a helyzetben mit is kell tennie. Kecskeméten most először találkoztak kemény bérharccal.
A sztori nagyjából ennyi. Ilyen egy normális országban heti rendszerességgel fordul elő. Nem készült el 50 autó a tervek szerint, de azért csődbe nem ment az autógyár. Magyarország azonban nem normális ország. A munkásjogokat a jelenlegi kormány drasztikusan megfaragta, de 2010 előtt se voltunk a tömegsztrájkok országa. Gaskó Istvánon kívül itt szinte senki sem gondolt arra, hogy a munkabeszüntetéssel valamit el lehet érni. Éppen emiatt is rendkívüli, hogy elindult a versenyszférában ez a fajta érdekvédelmi harc. A korábbi végtelenbe nyúló, és szinte mindig vereséggel vagy súlyos kompromisszummal végződő tárgyalások helyett itt a tőkések legérzékenyebb pontján, a profit területén tudtak és mertek bevinni egy balegyenest a dolgozók.
A közszférában ma még le lehet nyomni egy szakszervezetet. A versenyszférában ugyanez hatalmas galibát tud okozni, ami a menedzsment számára a legkellemetlenebb. 50 autó nem készült el határidőre, emiatt az illetékeseknek kínosan kellett magyarázkodnia több szinten is. Egyrészt felfelé a sikeresnek hazudott bértárgyalásról, másrészt lefelé a vevők irányába, akik a megadott napon nem vehették át az autójukat az egyik legmegbízhatóbbnak gondolt gyártótól. Ha fejek nem is hullottak, az biztos, hogy pár menedzser beleizzadt a zakóba a melósok bekeményítése miatt.”