Dalnok, rossz társaságban

„Főapát úr! Hogyan fújhat egy követ olyanokkal, akik éppen most indítottak rágalomhadjáratot Lázár János miniszter ellen, amiért a mezőtúri református kollégiumban azt merészelte mondani, hogy az egyházi iskolákban jó magyarokat és jó keresztyéneket, illetve keresztényeket kellene nevelni? A fennhatósága alatt álló Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban talán nem ez a cél? Mert ha igen, akkor nagyon rossz társaságba jutott. Parafrázisokat, bölcsességeket én is tudok ám bőven. Például, hogy korpa közé keveredett. És aki korpa közé keveredik, azt köztudottan megeszik a disznók. Vagy csak úgy került bele a díszes társaságba, mint Pilátus a krédóba? Azaz véletlenül. Nem hinném. Mert akkor nem hagyná szó nélkül védence olyan hazugságait, hogy Magyarországon már-már a bebörtönzés veszélye fenyegeti őt és a hozzá hasonlókat, és nem adna alá lovat a prófétai mártíromság felemlegetésével. Tényleg komolyan gondolja, hogy egy Lengyel László bármilyen szinten párhuzamba állítható az első keresztény vértanúval, Szent Istvánnal, akit a hitéért halálra köveztek?

Ez az én hitem szerint szentségtörés. Komolyan gondolja, hogy egy politikai elvakultságtól vezérelt ember gyalázkodó, gyűlölködő, rágalmazó cikkeiben jogosan lép fel Isten haragjának megtestesítőjeként, amint azt a kötet címe, az oly hangzatos Angyal karddal sugallja? Lengyel László szavahihetőségét nagyban minősíti, hogy már 1994 előtt azt jósolta, hogy Boross Péter miniszterelnök elhalasztja a választásokat és katonai puccsot hajt majd végre.

Főapát úr! Karácsony szent idejében vagyunk. A csendes áhítat idejében. Ha teheti, imádkozzon az angyalföldi könyvbemutatón megjelentek közül különösképpen azokért, akik gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással a legtöbbet vétkeztek ez ellen az ország ellen, de emiatt egy szemernyi lelkifurdalást sem éreztek, és soha nem is fognak érezni. És imádkozzon értem is, aki legalább tudatában vagyok földi gyarlóságomnak még e cikk megírása miatt is.”