Cixin Liu: A Háromtest-probléma

„A történet központi témája tehát egy klasszikus sci-fi toposz, a kapcsolatfelvétel. Ám nem a megszokott értelemben, hiszen bár bizonyított az idegen civilizáció léte, a valódi fizikai kapcsolat csak a távoli jövőben fog megtörténni, hellyel-közzel csak üzenetváltásokra került sor. Ennek a fura, de valószerű szcenáriónak a háttere a nyugati zsánerirodalmon nevelkedett olvasóknak elsőre szokatlannak tűnhet, de a cselekmény előrehaladtával a vártnál kevesebb különbözőséget lehet megfigyelni. Jelen esetben is visszatartja a kormány az információt az idegenekről és a saját céljaira akarja használni a felfedezést.

Szokatlan lehet viszont az olyan mértékű emberi elkeseredettség és kiábrándultság, ami Ye Wenjie tetteinek a hajtóereje. Elgondolkodtató, hogy lehetséges-e elérni a kiábrándultság azon fokát, ahol már az emberiség, mint faj sem számít. Az ázsiai háttér miatt a szereplők nem követik a klasszikus értelemben vett nyugati archetípusokat. Persze akad közöttük olyan is, aki bármelyik angolszász regény lapján sem okozna feltűnést, de időnként bizonyos szereplők indítékaival és tetteivel nem értettem egyet. A karakterkezelés valahogy nem teljesen gördülékeny: van, aki csak a már említett archetípust testesíti meg, és nem fejlődik semmit a cselekmény során, illetve bizonyos esetekben számomra érthetetlen volt néhány szereplő motivációja – gondolok itt a tudósok öngyilkossági hullámára. Ezek viszont következhetnek a szokatlan kulturális háttérből is, ami lehet jó is, mint üdítő újdonság a nyugati irodalom karakterei után, de lehet frusztrációra okot adó tényező is, ezt mindenki maga fogja majd eldönteni az olvasás során, számomra az előbbi volt.”