A csoda

Elcsendesedek, meghatódok, befelé figyelek, körém zárul a család, gyermekkori karácsonyok illata még mindig az orromban. Várom a csodát, és elgondolkodom. Hány és hány csodában volt már részem! Hány gyermek születésénél voltam jelen! Hány gyermek felnövekedését kísértem végig féltő szeretettel! A választ nem tudom, nem tudok számokat mondani, de a csoda érzése bennem van.

Annyi év után még mindig csodaként élem meg a születést. Olyan hihetetlen, hogy két sejt találkozásából egy egészséges kisbaba fejlődik! Hogy minden sejt, szövet tudja, hogy mi lesz belőle, hogy mikor minek kell fejlődnie ahhoz, hogy ez a fantasztikus szervezettség és a csodálatos végeredmény létrejöjjön. Ha ezt végiggondoljuk, eszünkbe kell jusson a Teremtő, mert hihetetlen, hogy egy felsőbb hatalom segítsége nélkül minden így végbemenjen! 

És most az Isteni Gyermek születése ünnepére készülődünk. Érintsen meg mindenkit ennek csodája, és engedjük közel magunkhoz a hétköznapi csodákat! Próbáljuk meg a gyermek szemével látni a világot, akit  még  el tud varázsolni a gyönyörű hóesés, aki még mindenről elfelejtkezve nézi a cinkét, ahogy ügyesen feltöri a napraforgómagot az etetőben.

Egy-egy rácsodálkozásra szánt perc senkinek sem hiányzik később, könnyedén lecsíphetjük gondosan beosztott időnkből, és akkor mi is részesei lehetünk a csodának, hálát adhatunk és tiszta szívvel készülhetünk az Ünnepre.