„De nem csak a naprendszer, egész univerzumunk különleges helynek tűnik. Már csak azért is, mert életnek ad otthont. Egyáltalán nem magától értetődő ugyanis, hogy a részecskék véletlen koccanásai tizennégymilliárd év után oda vezetnek, hogy egy porszemnyi planétán felhangzik a kérdés: miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít?
Nem szükségszerű, hogy ez így legyen. A fontos fizikai állandók (például a gravitáció vagy a magerők) értéke akár el is térhetne attól, amit a világunkban tapasztalunk. Csakhogy a legapróbb módosítások is azzal járnának, hogy nem jöhetne létre az élet. Erre a dilemmára válaszul született meg az az elmélet, amely szerint végtelen sok világegyetem létezik, mi pedig csak olyanban tépelődhetünk az élet értelmén, amelyik lehetővé teszi a létezésünket. Csakhogy párhuzamos univerzumot még senki nem látott. Épp ezért a tudósok egy része más magyarázatot keresett, és azt állítja, hogy a világegyetem azért olyan, amilyen, mert – nem tudjuk, mi okból, de – másmilyen nem lehet. Szerintük az univerzum arra van hangolva, hogy megszülethessen benne az értelem. Az, hogy a világegyetemnek nemcsak oka, de célja van, tudományos szemmel felháborítóan eretnek gondolat. Mégis milyen emberi.