Románia gyásznapja

„A hét kis hatóerejű közép-európai diplomáciai atombombája az volt, hogy Szijjártó Péter megtiltotta a magyar külügyi dolgozóknak, hogy részt vegyenek az Erdély elcsatolására emlékező román nemzeti ünnep rendezvényein. Isten látja lelkem, nekem nagyon nem szívem csücske a Bem téri futsal-Messi, de a helyzet az, hogy ez a lépés abszolút rendben volt. Sőt, már negyedszázada meg kellett volna történnie. És nem is csak azért, mert a hazánk feldarabolásán örömködő bárkikkel bárhol bármilyen megfontolásból koccintani a protokolláris udvariasságon messze túlmenő tudathasadás – hanem azért is, mert ezen a napon senkinek nincs semmi ünnepelni valója. Sem a magyaroknak, sem az erdélyieknek – de még igazából még a románoknak se.

Ha keleti szomszédaink képesek lennének reálisan szemlélni saját történelmüket, akkor minimum mélyen hallgatnának 1918 december elsejéről. Ez ugyanis nem csak az »évezredes román álom«, a »Nagy Egyesülés« beteljesülésének dátuma, hanem egy orbitális nagy hazugság kezdete is, amely nyúlós, ragacsos, bűzös masszaként húzódik végig az egész elmúlt lassan már száz esztendőn.

Hogy a 98 éve Gyulafehérváron hozott határozatok közül a »együtt lakó népek teljes nemzeti és vallásszabadságára« vonatkozó pontokat már másnap kukába dobták Bukarestben, az lényegében – legalábbis nekünk, magyarok számára« közhely.”