Győzelemben bízik Putyin kihívója

Ackermann Sándor írása

Alekszej Navalnij orosz közéleti személyiség, korrupcióellenes aktivista bejelentette, hogy kész elindulni a 2018-as oroszországi elnökválasztásokon. Egyelőre még az sem biztos, hogy elindulhat a választásokon, de még az is lehet, hogy pont ezzel tesz szívességet Putyinnak.

Bár az őszi dumaválasztásokra nem sikerült összehozni egy egységes, komolyan vehető ellenzéki tömörülést még Navalnijnak sem, várható volt, hogy az orosz politikai berendezkedést figyelembe véve sokkal fontosabb megmérettetést közelíti majd meg, az előreláthatólag 2018-ban tartandó elnökválasztásokat. A mindennapjaiban az oroszországi korrupció leküzdése ellen küzdő Navalnij minden jel szerint bízik benne, hogy vetélytársa lehet az újrázó Putyinnak, esetleg az addigra általa kiszemelt utódnak. Az elmúlt időszak választásai, többek között a szeptemberben lezajlott parlamenti választások ugyanakkor azt jelzik, hogy ahogyan semmilyen más jelöltnek, úgy Navalnijnak sincs oka a bizakodásra Putyin hatalmának megdöntése érdekében. 

Ha pontokba akarnánk szedni a Navalnij indulása, potenciális esélyei mellett szóló érveléseket, nehéz lenne sok pozitívumot találni. Az ellenzék hosszú idő óta képtelen megegyezni a közös jelöltben (parlamenti és államfő választásokra ez egyaránt igaz), ami természetesen a lehető legjobb Putyinnak és a kormánypártnak. De ha Navalnij és csapata mégis meg tudnák győzni a többi ellenzéki mozgalmat, akkor sem lesznek sokkal jobbak a változásokra vonatkozó kilátásaik. A 2013-as moszkvai polgármester választások végeredményét Navalnij és támogatói látszólag sikerként könyvelhették el. Bár a Navalnijra beérkezett kb. 600 ezer voks tényleg sokakat meglepett, ez még így is szinte csak a fele volt a végül megválasztott Szobjanyin szavazatainak. Arról pedig nem szabad megfeledkezni, hogy Oroszország esetében sosem szabad messzemenő következtetéseket levonni egy fővárosi választásból az egész országra vonatkozóan.

Csakugyan nem sok jót ígér Navalnij számára az oroszországi sajtó jelenlegi helyzete. Az esetleges ellenzéki összefogás ellenére ugyanis az utóbbi évek tendenciájához hasonlóan Navalnij kampánystábja most sem számíthat értékelhető, használható megjelenési médiafelületre. Az új generációs Navalnijék már az internetes forradalomban hisznek, ugyanakkor gyakran hagyják figyelmen kívül azt a tényt, hogy Oroszországban Moszkvát és talán Szentpétervárt leszámítva az oroszok többsége mondhatni kizárólag az állami televízió csatornájából tájékozódik a napi eseményekkel, politikai fejleményekkel kapcsolatban. Mindez pedig azt jelenti, hogy Alekszej Navalnij neve akár egy általuk még sikeresnek tartott kampányt követően is gyakorlatilag teljesen ismeretlenül fog csengeni a szavazófülkébe belépő orosz voksolók tízmilliói számára. A kampány során felhasznált esetleges külföldi támogatás pedig szintén veszélyes lehet, az oroszok egy része ugyanis már így is nyugati ügynöknek tartja Navalnijt és „bandáját”. 

S ha a fenti akadályok nem jelentenének elég buktatót Navalnij számára, érdemes számba venni még egy dolgot. Navalnij ellen már több éve húzódó bírósági eljárás folyik sikkasztás ügyben (az un. „Kirovlesz” ügy), sokak szerint az állam koncepciós perben akarja félreállítani az ellenzéki aktivistát. Egyelőre nincs ítélet, de ha az állam egy pillanatra is úgy érzi, hogy Navalnij komolyabb veszélyt is jelenthet a hatalomra (pl. olyan volumenű tüntetéseket szervez, mint 2011-2012 telén), akkor még azt is megtehetik, hogy egy Navalnij számára kedvezőtlen bírósági döntéssel egyszerűen nem engedik indulni a választásokon. 

Ha viszont Putyin meg akarja tartani a tisztességes, demokratikus választások látszatát, még jól is jöhet neki egy közepesen erős, a választásokon 10-15%-ot elérő Alekszej Navalnij. Ebben az esetben éppen utóbbi fog asszisztálni a demokratikus színjáték eljátszásához.