Egy Hét Alföld

„Kozmetikázhatatlan tény, hogy az Alföld a múlt zavaros huszonhat éve alatt sem tudott az újmagyar borrevolúció bizonytalan alapokra épült várának ékes bástyájává lenni. A szerteágazó indokrendszer visszafejtése helyett inkább tapasztalati alapokon osztom meg a tényt, miszerint műértő körökben az Alföld-hátrány nem fikció, sokkal inkább létező sztereotípia, amely rendszerint a homoki borok előzetes megmagyarázkodását, mentegetését eredményezi. Miképpen a legtöbb előítélet-rendszer, nyilván ez is alapul bizonyos valóság-tényeken, de számtalan termelő és sok, sőt, egyre több bor mutatja, hogy a homoki bortermelés sem fekete-fehér.

Bár nem vagyok tudományos alapokon elhelyezkedő szakértője a borvidék-témának, az Alföld-fogalom kapcsán elsősorban a mennyiségi szemlélet, az oxigénmentes körülmények között, irányított módon érő-erjedő könnyű fehérborok és rozék kerülnek a mindenféle képzeletbeli tekintetek elé, melyek jobb esetben képesek ügyesen, hovatovább szórakoztatóan kiszolgálni az honi-magyar folyóigényeket. Egy-egy vörös kivétellel. Inkább kérdés, mintsem állítás, miszerint akad-e kiút a jelen homoki borainak korlátaiból, vagy a borvidéki adottságokból felhúzott üvegplafon átüthetetlen. Mi mindenesetre – mintegy összcsapatilag – arra vállalkoztunk, hogy egy hétig figyelemközéppontba tereljük az Alföld-témát, ezzel adva teret azoknak a boroknak és termelőknek, melyekről egyébként sokszor méltatlanul, hovatovább indokolatlanul hallgat a szak- és szakbarbár-sajtó.

Ha általános elvárásokat kompetencia és bátorság hiányában nem is tudok megfogalmazni, arról azért kristálytiszta képem van, hogy milyen Alföldet szeretnék. Az én Alföldem szélsebesen hagyja maga mögött a múlt előítéleteit, és adottságai, korlátai mentén építi fel tradíciótisztelő, de modern jövőjét. Nem törekszik olyan csúcsminőség foggal-körömmel történő előállítására, melyre adottságok hiányában racionális lehetőség nincsen. Az én Alföldem tiszta, egyenes, ropogós borokat állít elő viszonylagosan nagy mennyiségben, technológiai bakiktól és pincetrükköktől mentesen.

És nem, a fajélesztő nem tartozik ilyesfajta trükkök közé. Az én Alföldem nem kisebb küldetést teljesít, minthogy elérhető áron olyan borokat pakoljon le a hétköznap-asztalokra, melyek végre mentesek az alsópolc-kompromisszumoktól. Olyan borvidékeket szeretnék, ahol a termelők együtt, összefogva próbálják meg felépíteni a lokálarculatot, ahol alapvető kérdésekben tud működni a mindenki érdekét szolgáló együttkommunikálás. Tájékozottság és vérmérséklet függvényében eldönthető, hogy az ideálparaméterek közül melyik és hogyan áll a homoki borvidékek viszonylatában.”