Hiánypótló szellemi műhely a cél

„Mi lesz az Echo Tv jövője?

Féléves tárgyalások vannak mögöttünk több befektetői csoporttal, de döntés még nem született. Kizárólag olyan befektető jöhet szóba, akinél egyértelmű számomra, hogy az Echo Tv szellemiségét tovább fogja vinni. A cél az, hogy olyan jobboldali médiacsoport alakuljon, amely nem csak a jobboldali szavazótábornak fontos, hanem olyan szellemi műhelyként is szolgál, amely az utóbbi években a Hír Tv és a Magyar Nemzet pálfordulása miatt megszűnt. Az Echo Tv 2,8 millió háztartásban elérhető, s ez körülbelül hétmillió potenciális nézőt jelent. Ez számomra olyan kötelezettség is, hogy a csatornát technikailag is tovább kell fejleszteni. Át kell állni a 16:9 képarányra, ehhez a vezérlőt meg kell újítani, új kamerákat kell vásárolni, húsz-harminc százalékkal kell bővíteni a szerkesztő- és vágókapacitást. Számításaim szerint ehhez hat-nyolcszáz millió forintos forrásbevonásra van szükség. Az új tulajdonosnak ezt is biztosítania kell. 

(…)

Milyen tervei vannak a Magyar Hírlappal?

A Magyar Hírlap marad a kizárólagos tulajdonomban, a lapot technikailag fejleszteni fogom, a cél, hogy megtartsuk vezető pozíciónkat mint országos politikai napilap a jobboldalon.

Mit szól a baloldali médiában zajló folyamatokhoz?

Azért, amit most látunk a baloldalon, csak saját magukat okolhatják. De ez a helyzet egyáltalán nem új keletű. Az akkor még balliberális Magyar Hírlapot 2006-ban azért vásároltam meg, mert Szombathy Pál főszerkesztő azzal keresett meg, segítsek a lapon. Arról panaszkodott, hogy a balliberális oldalon nem talált megfelelő anyagi támogatót, ezért ajánlotta fel nekem a lap megvásárlását. Gyalázatosnak tartom, hogy a ma is tőkeerős baloldali vállalkozók közül egy sem volt, aki annak idején a Magyar Hírlapot vagy most a Népszabadságot meg akarta volna menteni. Ugyancsak gyalázatos, hogy a Népszavát egy olyan, Liechtensteinben bejegyzett cég vásárolta meg, amelynek hátteréről semmit nem lehet tudni, és ezzel várhatóan nehéz helyzetbe hozhatják a lapot. Az MSZP még a saját részvényeit is egy olyan csoportnak adta el, amelyről nem tudta, hogy nem elvi, hanem pusztán nyereségalapon gondolkodik. Szomorú azt is látni, hogy a rendszerváltás után az MSZP által hazánkba csábított nagy nemzetközi médiacégek, például a Ringier, a Maxwell vagy a Marquard egy idő után mind kifaroltak a baloldal mögül. Egy lehetőség lett volna a baloldali médiumok megmentésére, méghozzá a magyar baloldali vállalkozók szerepvállalása a médiapiacon. Világos, hogy a baloldal legerősebb tévéje az ATV, amely változatlan hevességgel támadja a kormányt. Szerencsére ezek a támadások már nem olyan hatékonyak, mint korábban, hiszen nem a teljes baloldal érdekét, hanem az egymással is hadakozó kis pártocskák pitiá­ner érdekeit szolgálják – feladva a baloldal szellemi műhelyének szerepét is. Visszatekintve a rendszerváltás óta eltelt időszakra, kijelenthető, hogy huszonhat évvel ezelőtt a szocialistáké volt szinte minden meghatározó médium az országban, de kitartó munkával leépítették befolyásukat és érdekeltségeiket ebben a szegmensben is. Egyértelműen meggyengültek mára, de még mindig fele-fele arányban van jelen a médiapiacon a bal- és jobboldal – ide értve a bulvártelevíziókat, a közéleti csatornákat vagy az internetes felületeket is.”