„Az első webes keresőmotorok ostobák voltak. Aztán felbukkant egy kis cég a Stanford körül, és olyat kínált, amit a többi nem: intelligenciát. Az elmúlt 20 év a böngészőkről szólt, és a Google a Chrome-mal ezt a szegmenst is meghódította. De mielőtt azt hinnénk, hogy vége a játszmának, és nyert, gondoljuk át az MI fejlődését, és hogy mit jelent mindez az információhoz való hozzáférésben. Ha mosógépet akarunk venni, MI-vel pontosan azokat a találatokat kapjuk, amikre szükségünk van. Megváltoztatja a Google-t oly naggyá tevő szabályokat. A böngésző, különösen a böngészősáv halott, szupercélzott felhasználó-specifikus technológiák helyettesítették.
De a Google nem egyedül látta meg az MI széleskörű alkalmazásának lehetőségét. Múlt héten meghívtak az Intel első MI-napjára. Az elejtett megjegyzések, például, hogy »az MI ugyanúgy fejlődik, mint mi« még az adatelemzés, gépi tanulás, mélytanulás, okosszoftver-fejlesztés kombinációfélével definiált MI-stratégiánál is izgalmasabbak voltak. Főként az, hogy »mi vagyunk az utolsó technológiánknál okosabb generáció.«
Az átlagember lehetőségeiről és kihívásairól is esett szó. Akinek adottak a lehetőségek (anyagiak, oktatás, megfelelő környezet stb.) szuperemberi képességekre tehet szert az adatvezérelt, személy-specifikus technológiákkal. A kevésbé szerencsések nagyon hamar lemaradhatnak. A következő 5-10 évben 3 millió amerikai kamionsofőr vesztheti el állását. Szolgáltatásorientált foglalkozásokat szintén hamar betölthet az emberi munkaerőnél olcsóbb, jobb és gyorsabb MI. Az MI mainstreammé válásának alapvető kérdése, hogy mit jelent embernek lenni a mesterségesintelligencia-korban. Rajtunk múlik, hogyan döntünk a jövőnkről, és vagy a technológiai utópia virágzó társadalmában élünk, vagy egyfajta poszt-MI disztópiában hervadozunk.”