„Fantasy regény, ám úgy érzem, a mitológiai gyökerű misztikum, ami lassan kibontakozik benne, inkább allegória, a megújulás és a változás szimbóluma, és nem a fantasztikus rejtély a történet lényege. Hanem a magány, az elszakadás önmagunktól és a világtól, ahogy öregszünk, és a kapcsolódások és útkeresések, amelyekbe kapaszkodva ismét élőnek és teljesnek érezzük magunkat.
Joanna és Abe nagy árat fizetnek azért, hogy ismét fiatalnak és egésznek érezzék magukat, mert az isteneknek mindig fizetni kell, és legalább akkora teher, mint áldás, ha a a figyelmük az emberre irányul.