Vona, a nemzeti antihős

„A Jobbik közösségén belül is többen úgy vélték persze: ha másban nem is, de ebben a kérdésben értelmetlen szembemenni a józan ész diktálta realitással. Vona Gábor, a magát nemzeti pártként definiáló Jobbik elnöke mégis nemzeti antihőssé vált azzal, hogy a kényszerbetelepítés elleni harcban végül a kvótapárti baloldal mögé állt be. A nemzeti ügyek melletti kiállást és ezek képviseletét így ma egyedül a kormánypártoktól remélhetik a magyar választópolgárok.

Sajnos már a népszavazási kampányban is voltak aggasztó jelek, amelyek előrevetítették a Jobbik elnökének 180 fokos fordulatát. Ugyanis bár a Jobbik kimondva szintén a kényszerbetelepítés ellen foglalt állást, a nem szavazatok győzelméhez semmit nem tettek hozzá. Több olyan térségben is elmaradt a népszavazási részvétel az országos átlagtól, ahol Vona Gábor pártja valamivel jobban beágyazott.

A pártrelnök korábban maga is arról beszélt: az alaptörvény-módosítás elutasítása a kvótacsomag elleni küzdelemben felér a hazaárulással, e kérdésben pedig nincs helye a pártpolitikai szempontoknak. Most mégis a ő volt az, aki elkezdett önös, hosszú távon egyébként aligha kifizetődő, kültelki cselekkel gáncsoskodni. A Jobbik ugyanakkor – a pártelnök nyomására – lényegében azt érte el ezzel a taktikával, különösen az alaptörvény-módosítás leszavazásával, hogy saját támogatói egy részével is szembekerült, akik elmentek a népszavazásra és elutasították a brüsszeli kvótacsomagot.”