Érkezés

„Nehéz műfaj a filmadaptáció, különösen akkor ha az alapanyagot szolgáltató mű egy novella, elég csak a terjedelemre gondolni. Alig van idő a világ bemutatására, a konfliktus felvezetésére, a szereplők megismerésére. Cserébe jellemzően egy-egy fordulattal, csattanóval érnek véget és még sokáig gondolkodásra késztetnek. Rövidségük miatt, modern űropera rajongóként nem is nagyon szoktam novellákat olvasni, persze azért vannak kivételek. Sokat tépelődtem, hogy elolvassam-e az adaptáció alapját képező novellát a film megtekintése előtt, végül csak elolvastam és abszolút nem bántam meg.

Villeneuve megtartotta az eredeti történet három alappillérét (amiket szintén nem fogok felfedni, aki pedig olvasta a novellát, az már úgy is tudja), de a körítésen eszközölt néhány változtatást és ki is bővítette azt. Ezek közül van, ami tovább növeli a cselekmény drámaiságát és persze van olyan is, ami a látványvilágot hivatott erősebbé tenni. Mert az bizony rettentően erős. Olyan grandiózus audiovizuális élményt nyújt a film, hogy odaszegezi a nézőt a székbe és már-már pislogni is elfelejt. Mindezt teszi úgy, hogy nem óriási robbanásokat és csillogó lézerágyúval vitézkedő űrlényeket szerepeltet a vásznon. A zenei aláfestés pedig abszolút illik a film világához. A szereplőgárda hozza a kötelezőt, Amy Adams-ben érezhető, ahogy a kíváncsiság és a félelem viaskodik, Forest Withaker pedig hiteles marcona ezredes, a Jeremy Renner által megformált Ian Donelly viszont nem kapott annyi figyelmet, mint a novellában.”