Lesz-e mecset Ásotthalmon? És munkahely Borsodban?

„Nem arról van szó, hogy az iszlám megítélése, vagy a pláne a kontinenst megrohanó migrációs áradat ne lennének rendkívül fontos sorskérdések. Hanem arról, hogy a Londonba készülő borsodi gimnazistának, a futószalag mellett éhbérérért robotoló szabolcsi melósnak, a máról holnapra is alig élő nógrádi közmunkásnak, az alulfizetett, és agyonhajszolt baranyai pedagógusnak, vagy a létfontosságú vizsgálatokra hónapokat váró kőbányai nyugdíjasnak a saját sorsa felől is mondanunk kell valamit.

Nem csak azért, mert választást kell nyerni, hanem azért is, mert az ő nyomorúságuk és létbizonytalanságuk a nemzet szégyene.

És mindenekelőtt: az ő sorsuk a haza sorsa, az ő jövőjük, vagy épp jövőtlenségük a haza jövője, vagy jövőtlensége. A korrupció elleni küzdelem, a munkavállalók érdekvédelme, a szégyenteljes bérek emeléséért, vagy az emberhez méltó egészségügyi ellátásért folytatott harc nem tud olyan felemelő tud enni, mint az iszlamizációval szembeni keresztes háború, vagy épp a vallások közös tradíciókon nyugvó összefogása az ateista nihilizmus ellen. De ettől még ezek is nemzeti ügyek.

Sőt, 2016 szigorú magyar valóságában ezek a honvédelem legforróbb csataterei. És, aki itt nem áll bele az unalmasnak, és a kevésbé heroikusnak tűnő lövészárokharcba, az legjobb szándéka ellenére is cserben hagyja saját népét. Itt az ideje kiszállni a kényelmes ideológiai homokozóból, és jelentkezni frontszolgálatra.”