„A cél az, hogy 3,28 millió ember népszavazási támogatóból a Fidesz támogatójává alakuljon. Azok, akik az ügy miatt szavaztak a kormány szándékának megfelelően, váljanak kormánypártivá. Ez a csata kezdődik most meg, és ebben a csatában a kormány ellenfele a Jobbik.
G. Fodor Gábor, aki elszántan hisz a szómágia erejében, ezt a csatát már eldőltnek is nyilvánította: »Mi vagyunk a 98%«, mondja. »Ha történelmi időtávlatban nézzük a változást, mindez azt is jelenti, hogy egymillióval nőtt az Orbánt támogatók tábora 2014-hez képest. És ezzel a helyzet kísértetiesen hasonlít 2008-ra. Ekkor a szociális népszavazás állított a Fidesz mellé újabb félmillió embert. Ebből lett aztán a Fidesznek 2010-ben kétharmada. Most is ez lesz. 2018 közeleg.«
G. Fodor Gábornál megtörtént a választás utólagos átértelmezése. Már nem a migrációról szólt a referendum, hanem a kormány politikájának elfogadásáról (a helikoptert is tessék megenni, igen, nem finnyáskodunk). A »nem« szavazótábora a Fidesz szavazótábora.
Ahhoz, hogy a monitorra vetett szó valósággá váljon, hogy meglegyen a négyötöd, vagy a kilenctized, ahhoz Vona Gábor alól ki kell szervezni a Jobbikot. Mert melyik az a nagy szavazói csoport, ami eredetileg nem támogatója a kormánynak, és mégis nemmel szavazott? Elsősorban a jobbikosok.
A baloldalról kevesebben jöttek a 3,28 milliós táborba, és őket nehezebb is lenne tartósan a Fideszhez kötni, mert többségükben mélyen ellenségesek a kormánnyal. A jobbikosok azonban többségükben jobboldaliak, majdnem fideszesek, csak elcsángáltak kissé.