Demokraták

„Bokros kendőzetlen szakmaisága lenyűgözi az egybegyűlteket, valóban, ez a járható út. Karácsony és Jávor összenéz: Jó ez így? Aztán bólintanak, mégsem lehetnek ők a demokratikus együttműködés kerékkötői. Az egyik civilnek nem tetszik a dolog, nincs ez így helyén, nem kellene már most alkudozni, meg az emberek feje fölött, meg hálózatot kellene építeni meg ilyenek… A másik civil a korrupcióról kezd tirádába. Gyurcsány letorkolja:

– Ne gyerekeskedjünk, majd kaptok alapítványi állást és pénzt, kistáskák! A kistáskák se kerékkötők többet. Gyurcsány folytatja:

– Nos, a jövendő Gyurcsány-kormányban…

A társaság felhördül. Kiabálnak, repdesnek a pogácsák, egy omlós linzer telibe kapja Tóth Zoltán demokratikusan civil választási szakértőt, aki erre egy fékeket és ellensúlyokat visszakézből kezelő rendszerről kezd monológba, ahol a demokraták akkor is győznek, ha nincsenek is demokraták, mert ez a rendszer demokratikus.

Karácsony közben Karácsony-kormányt követel, hiszen ő lehetne a kompromisszumos megoldás, Zuglóban is milyen sikeres, az csak ostoba statisztika, hogy a kerületében volt a legkevesebb fejlesztés a fővárosban. Erről is csak a Fidesz és Tarlós tehet. Meg elvitte az időt a Liget-védelem… Az meg, hogy Zuglóban ő is vágatott ki fákat?! Hát azok mocskos fasiszta fák voltak, a szentségit neki! Ungváry bizonyíthatja történelmileg, hogy még nyilast is láttak! Molnár hallgat, ő tulajdonképpen itt sincs, ha kérdezik, valamelyik alelnöke volt itt Molnár Gyulának öltözve, aztán ha úgy alakul, akkor ő öltözött egyik alelnökének, aki Molnár Gyulának öltözött. Megy ez! Nem hiába másolt jegyzetet a dialektikus materializmusról anno!”