„2024 van, Musk mindent kitalál és szerez pénzt. Megépíti a rakétáját és száz ember elindul a Marsra. Pár hónappal később landolnak (valahogy) és neki kell állniuk átalakítani egy bolygót.
Meg kell jegyeznem, hogy ez az elképzelés nem hihető, ami nehézzé teszi, hogy továbbgondoljuk. A Mars-misszió sosem lesz egy egyemberes vagy egycéges projekt. Több ország fog benne részt venni, sok pénzt és sok évet fog igénybe venni.
Musk terve kicsit olyan, mint az 1920-as évek sci-fi kliséje a kisfiúról, aki holdrakétát épít a hátsóudvarban, kombinálva Werner von Braun tervével, ahogy azt az ötvenes évek Disney-műsoraiban elképzelték. Egy vicces, új történet. (…)
Mit kell tenni, hogy a marsi kolónia fenntartható legyen, és egy oylan mentőhajó legyen az emberiség számára, amit Musk elképzel?
Fontos megjegyezni, hogy a »Mars, mint mentőhajó«-elképzelés gyakorlatilag és morálisan is rossz. Nincs B-bolygó, és nagyon valószínű, hogy a földi feltételekre van szükségünk, hogy hosszú távon megmaradjon az egészségünk. Ha nem veszed számba ezeket az új biológiai felfedezéseket az elképzelt jövődben, akkor rossz sci-fit csinálasz.
Egy olyan kultúrában, amiben ennyire elterjedt a szcientizmus és a vágykielégítés, egy kultúrában, amely még csak most fogja fel a klímaváltozás elképesztő kihívásait, egy kultúrában, ami éppen egy hatodik tömeges kihalási eseményt okoz a Földön, fontos, hogy a sci-fidet a jelenbe ágyazd, hogy az emberi gondolkozás hasznos eszközévé tegyed: a szórakoztatás mellett a komoly tervezés tárgyának.
Ezért kéne, hogy Musk frissítse a science-fiction történetét, és használjon benne némi valódi fantáziát a biológia és az ökológia friss fejleményeit felhasználva”