„Szerintem amúgy teljesen mindegy, hogy szokott-e fizetni Rogán Antal a luxusért. Ha ingyen kapta a szabolcsi túrát, gépestül, Mercedesestül – meg esetleg azt a másikat is, ha volt olyan –, akkor sem bájosabb a sztori semmivel. Minden pillanata kínos, körülbelül tucatnyi okból – és eddig a kerettörténetről még nem is beszéltünk. Arról, hogy hogyan tagadott és fenyegetőzött perrel az első pillanatokban a delikvens. Nem csoda, hogy a párt több prominense is kiakadt. A különleges kaland pőre ténye mellett amiatt is, hogy a Tóninak épp a népszavazási kampány utolsó óráiban sikerült előbb a felhők közé emelkednie, majd bulibáróskodnia.
Ebből is látszik, hogy a bulvár milyen veszélyes fegyver. Az ember – akarom mondani: a politikus – azt hiszi, nem csupán használja, hanem uralja is minden tekintetben, békésen tesz-vesz, vásárol, szerepel, röpköd és mulat. Aztán a bulvár egyszer csak mégis visszanyal. Tudom, kihordott már lábon Rogán sok-sok kőkemény csapást. Egyáltalán nem biztos, hogy ebbe: Cecília asszony és barátnői kulturális kalandozásaiba fog belebukni. A parasztgyerek kemény srác. És hát a brancs hozzá hasonlóan luxuskirály figurái sem omlottak össze soha. Habony Árpád ibizai szipogása vagy Mészáros Lőrinc adriai jachtozása ugyanez a kategória – és mi bajuk lett? Semmi. Bár igaz, ők nem miniszterek. Egyvalamiben azonban egyformák. Ugyanúgy jelképek végső soron. A Fidesz-valóság azon fontos szeletéé, amelyről lassanként nemcsak a berzenkedő belsősök – a remegő bajszú Kövér Lászlóval az élen –, hanem a párt és a kormány támogatói-szimpatizánsai sem bírhatnak nem tudomást venni. Ott egyelőre nem tartunk, hogy azt mondhassuk: aki celebek közé keveredik, azt felfalja a tömeg. De ha tényleg ilyen tempóban rugaszkodnak el a földtől a helikopterek – konkrétan és képletesen is –, akkor még bármi lehet.”