Nem prioritás a versenyképesség

„...a piac szabályait elnyomja a politikai akarat?

Ez is benne van, meg sok minden más. De főleg a korrupció, amely most már szinte elviselhetetlen mértékű még a magas toleranciaszintű magyar társadalomban is. Az ember nem hiszi el, hogy tényleg ez történik. A korrupcióval – végtelenül káros társadalmi hatásai mellett – az a legfőbb baj, hogy rontja a termelékenységet, a pénz ugyanis nem oda kerül, ahol társadalmilag hatékonyan fel tudják használni. Az új oligarchák a megszerzett gazdasági hatalmat jól érzékelhetően nem a versenyszférába fektetik be. Az intézményrendszer alakítása viszont elsőrendűen politikai kérdés. A jelenlegi struktúra nem támogatja a versenyképességet, hiányoznak az innovációt, az élethosszig tartó tanulást vagy a külpiaci jelenlétet hatékonyan segítő intézmények. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, a VOSZ nemrég fogadott el állásfoglalást ezzel kapcsolatban, s javaslatot tett a nemzetgazdasági miniszternek arra, hogy létre kellene hozni a versenyképesség javítását segítő intézményrendszert. Nem kell sok újat kitalálni, vannak működő nemzetközi gyakorlatok. Nem biztos, hogy a VOSZ kezdeményezésének hatására, de tudtommal el is indult az NGM-ben egy versenyképességi tanács szervezése.

Ezek szerint van értő fül a minisztériumban?

Úgy tűnik, mintha alakulna valami. Nem véletlenül most próbálkozik a VOSZ. Eddig kifejezetten a nemzetközi fejlődési irányokkal ellentétesen haladtak a folyamatok, de az új iparstratégia nem teljesen reménytelen, bár még hosszú út vezet a nemzetközi trendekhez való csatlakozásig. A világ jövőjét formáló üzletemberek között szinte egyhangúlag elfogadott pél­­dául a következtetés arról, hogy mi lesz az informatika további fejlődésének, az automatizációnak, a robotizációnak a foglalkoztatási következménye. Nem­rég a Rajk László Szakkollégium vendége volt a téma nemzetközi szaktekintélye, Erik Brynjolfsson, az MIT professzora, és megalapozott elemzésekre támaszkodva azt mondta: már 10-20 éven belül drámaian csökkenhet a közepesen képzett emberek iránti igény, a nagyon alacsonyan és a nagyon magasan képzettekre lesz inkább szükség. Az előbbi csoportba részben bizonyos személyi szolgáltatásokat végzők tartoznak, részben pedig azok a tevékenységek, ahol a munkaerő annyira olcsó, hogy nem érdemes gépekkel pótolni. Utóbbiak pedig azért kapnak majd magas fizetést, hogy tovább fejlesszenek. A nyugati társadalom gerincét adó középosztály a mai formájában belátható időn belül és elkerülhetetlenül talajt fog veszíteni. A képzési struktúrának alkalmazkodnia kellene a jövőhöz, a fiatalokat tanulni kellene megtanítani. Most, amikor azt sem tudjuk, hogy 10-20 év múlva milyen szakmák lesznek, nemcsak az a fontos, hogy valaki valamiben nagyon jó legyen, hanem még inkább az, hogy képes legyen rugalmasan átállni az egyik tevékenységről a másikra.”