Annyira fontos az a cefet hatalom, hogy tényleg bármi áron?

„Sokan tudjátok, hogy Benedek ma reggel leleplezte a Habony Művek sztárfotósát. :)

Azért nem ilyen vidám a sztori, mert annál nincs lejjebb, mint amikor egy gyereket is érint bármilyen mocskolódás. Legyen az bárkinek a gyereke. Hangsúlyozom, bárkinek. Tóbiás József lánya (lsd hónapokkal korábbi 888-sztori) vagy Habony Árpád fia...

Benedek zokogva ment be az iskolába, s miután Gábor elrendezte a dolgokat a két olasz maestroval meg a rendőrökkel, megkereste Benit, aki épp a tesiórára öltözködés közben próbálta elrejteni a társai elől, hogy sírt.

Iskola után elvittük egy kisvendéglőbe, s elmagyaráztuk neki, milyen jelentős dolog, amit észrevett és tett. Próbáltuk a gyermeki büszkeségét erősíteni, hogy ne az »áldozattudat« maradjon meg benne.

Nekem azóta hasogat a fejem, hogy Gábor elmesélte a történéseket. És - sok más mellett persze - csak azt nem értem, hogy otthon nincsenek jó érzésű feleségek, anyák, bárkik, akik azt mondják, hogy »Apa, ezt talán már mégsem kellene? Idáig már ne nagyon süllyedjünk, mert egyrészt ocsmány jellemre vall, másrészt kontraproduktív?« Lehet mondani, hogy nem tudnak róla... Nem tudnak az első ilyenről, rendben. De amikor már tendenciózus? Amikor vannak kézivezérelt orgánumok, melyek naponta másznak morálisan a bányászbéka popója alá?

Senki? Sehol? Egyetlen oldalborda sem? Édesanya, barinő, havercsajszi? Senki? Annyira fontos az a cefet hatalom, hogy tényleg bármi áron? Mindenkinek jó ez így?

Igen? Mert akkor itt nagyobb gáz van, mint ahogy azt eddig gondoltam...”