Komoly etikai problémákat vethet fel a viselhető technológiák elterjedése, kötelezővé tétele egyes munkahelyeken

„A Compass Intelligence ipari elemző szerint a következő öt évben, elsősorban az egészségügyi és az energiaszektor keresletétől hajtva, évi 139 százalékkal nő a vállalati viselhető (wearable) technológiák piaca.

Félretéve a növekedésről szóló előrejelzéseket, a viselhető technológiák változatosságának ismeretében, sokkal nehezebb előrejelezni valószínű vállalati következményeiket, alkalmazásukat különféle környezetekben. Még a mostani korai szakaszban is, amikor alkalmazottak egészségét, jólétét és tartózkodási helyét monitorozzák, egy sor bizalmi és kockázati kérdést vetnek fel.

A Gartner nemrég prognosztizálta, hogy 2018-ban 2 millió veszélyes vagy fizikailag megerőltető környezetben dolgozó amerikai alkalmazott (rendőrök, tűzoltók, mentők, valamint profi sportolók, repülőgép-pilóták, készenléti szolgálatok személyzete) hord majd kötelező jelleggel egészség- és fitneszfigyelő eszközöket. Ha az előrejelzés pontos, egy sereg jogi, erkölcsi és magánéleti probléma merülhet fel. Feltételezem, hogy legtöbbünk egyetért a viselésükkel, ha biztonságunkat és az általunk védett köz biztonságát növelik. Profi sportolók egészségi paramétereit már ma is közelről mérik. A viselhető technológiák bevezetése akkor lehet nagyon sikeres, ha a megcélzott userek maguk is részt vehetnek az eszközök tervezésében, prototípuskészítésben, plusz még viselhetik is őket.

Etikailag bizonytalanabb eset, ha a szervezet nem életvédelmi vagy csúcsteljesítmény-növelő céllal, hanem például pénzügyi döntéseket megfigyelendő hordat alkalmazottaival viselhető technológiákat.

Általánosabb munkahelyzetekben egészségfigyelő vagy egyszerűen megfigyelési céllal történő viselésük bonyolult erkölcsi dilemmákhoz vezet. A jövő munkahelyén az alkalmazónak jobban, és nem kisebb mértékben kell megbíznia alkalmazottaiban. A mesterséges intelligencia és a robotika fejlődésével masszívan automatizálják a magasszintű bizonyosságot és alacsonyszintű döntéshozást igénylő feladatokat, és így csak a legkomplexebb munkák maradnak meg (egyelőre) az embernek. Ha nem bízunk saját alkalmazottainkban, miért nem használunk akaratunkat pontosan megvalósító robotokat?

Tények és friss felmérések sugallják, hogy az alkalmazottak valószínűleg ellenállnak a digitális megfigyelés növelését célzó próbálkozásoknak. Brit dolgozók 46 százaléka fogadna el ingyen viselhető technológiát, ha a főnök is hozzáfér az eszközhöz. Az adatok magánjellege az elutasítás legfőbb oka. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ha a dolgozókat bevonnák a kütyük tervezési folyamatába, jobb lenne a felmérések eredménye is.

Digitális tanácsadóként első kérdésünk mindig a »miért?« és, hogy »mit érünk el a probléma megoldásával?« Viselhető technológiákat alkalmazni kívánó szervezetek tegyék fel maguknak ezeket a kérdéseket. Jó kezdés, ha »dolgozóinkat segítjük, hogy kivitelezzék x-t, y-t és z-t« a válasz, viszont, ha »nem bízunk az alkalmazottainkban«, akkor a megoldás talán inkább kulturális, és nem egy viselhető technológia.”