Párizsi üvegzseb

„És itt kezdenek sorakozni a kérdések. Hogy lehet, hogy Franciaországban a szocialista kormány egy általa létrehozott átláthatósági szervezeten keresztül saját tagjait kényszeríti arra, hogy forgassák ki zsebeiket, adják elő külföldi cégük papírjait és a bankszámlakivonatukat? Hogy lehet, hogy bár fellebbeznek a bíróságon, az nem enyhíti az ítéletet, nem ejti el a vádat, hanem marad a megérdemelt büntetés? Honi gondolkodással persze rögtön arra gyanakszunk, hogy mivel Benguigui független tárcavezető, biztos valamelyik szocialistának tetszett meg a jól fizető állás. Valójában nem tudhatjuk, mi fő a francia politika boszorkánykonyhájában, de Benguigui esete így is intő és tanulságos kellene legyen idehaza is.

Hogy csak egy utcán heverő példát vegyünk a hazai közéletből: még mindig itt van velünk Mengyi Roland, akit se kiköpni, se lenyelni nem tud a Fidesz. Aki ahelyett, hogy meghúzná magát, és megvárná, mi lesz vele mentelmi jogának felfüggesztése és az ellene indult nyomozás után, még elvállalja, hogy koordinálja a szebb napokat látott Taktaköz lerobbant közútjainak felújítását. Vagyis uniós források felett rendelkezhet, mintha a Kecskére káposztát című politikai abszurdba csöppentünk volna. Pedig forró a lába alatt a talaj, mint a frissen öntött aszfalt. De a szegény kis taktaközi települések ugyan ki mást kérhetnének meg, hogy a budapesti vezetésnél kilincseljen értük, mint Voldemort nagyurat, a térség országgyűlési képviselőjét…

Arról hallottak egyébként, hogy az Európai Parlament huszonegy magyar képviselőjének egyike sem írta alá pénzügyi érdekeltségeire vonatkozó nyilatkozatát? Meg lehet nézni, könnyen letölthető a világhálóról.”