A techcégek sokáig túlígérték magukat az MI-k lehetőségeit illetően. Az utóbbi években viszont az MI gyorsan, önvezető autóktól, beszédet értő gépektől kezdve a háború automatizálásával fenyegető újgenerációs fegyverrendszerekig sok területen fejlődött.
Az ipari csoport cselekvését és mondandóját viszont még ki kell találni. Az alapszándék egyértelmű: az MI-kutatások az emberek javára és nem kárára fókuszálnak. Szakmabeliek fejlesztéseiket féltik, hogy a szabályozók szabályokat találnak ki munkájukra. Ezért próbálják saját maguk kidolgozni a kereteket, de egyelőre nem világos, hogyan fognak működni. Nem állítják, hogy nem kell szabályozás, de lehet jól is, rosszul is szabályozni.
A techipart kompetitívnek ismerjük, viszont akadtak példák cégek közös érdekét szolgáló együttműködésekre, például az 1990-es években megegyeztek az e-kereskedelmi tranzakciókat titkosító szabványmódszerről, lerakva az internetes üzlet két évtizedes növekedésének alapjait.
A Stanford Mesterséges intelligencia és az élet 2030-ban címmel a napokban publikált egy tanulmányt. Szerzői szerint lehetetlen szabályozni az MI-t, az általános szabályozás félrevezetne, hiszen nincs is pontos MI-definíció, területenként változnak a megfontolások. A kormányzat minden szintjén tisztában kellene lenni a témával, köz- és magánszférában egyaránt növelni kell az MI-re fordított kiadásokat.