Nem mondjuk meg felülről, hogyan kell jól szavazni

„- Miért tér el a protestáns értékrendtől a passzivitás?

- Sajnos, a protestáns szót manapság sokan félreértik: valamiféle negációnak, tagadásnak, mindennel szembeforduló kritikának tartják, pedig a szó alapjelentése kifejezetten pozitív töltésű. Aki a protestáns, az kész egy jó ügyért (PRO!) kiállni, és bátran tanúskodni róla mások előtt is. Ez a következetes magatartás nem egyeztethető össze a gyáva, arctalan passzivitással.

- Sokan azt mondják, hogy rossz kérdésre nem tudnak jól válaszolni, ezért inkább otthon maradnak. Nekik mit mondana?

- Lehet vitatkozni arról, hogy milyen a kérdés, de most erről szól a kiírt népszavazás. Állampolgári jogunk és feladatunk, hogy az itt és most feltett konkrét kérdésre szabad és jó lelkiismerettel választ adjunk.(…)

- Ezek szerint az evangélikus lelkészeknek is maguk döntik el, hogy buzdítják-e a híveiket a szavazásra, vagy sem? Kaptak ők erre vonatkozóan bármiféle iránymutatást?

- Az utóbbi időben a legkülönbözőbb lelkészi és egyéb egyházi fórumokon (munkaévkezdő konferencia, lelkészi munkaközösségek, stb.) sokat beszélgetünk erről a kérdésről is, és bátorítunk mindenkit a felelős részvételre az október 2-i népszavazáson. Központi »iránymutatást« nem kívánunk adni arról, hogy miként »kell« szavazni. Az úgynevezett »irányított demokrácia« könnyen a diktatúra előszobájába vezethet. Több mint negyven éve szolgálok egyházunkban, így vannak személyes emlékeim ennek a kísértésnek a veszélyeiről a rendszerváltás előtti évekből. Igyekszünk komolyan venni a közelgő reformációi jubileum egyik legfontosabb mottóját: »Isten kegyelméből szabadon«. Szeretnénk ezzel az ajándékkal felelősen élni, ebben a szabadságban örömmel szolgálni Isten dicsőségére és embertársaink javára.”