„Mindig is úgy gondoltam, hogy egy könyv iránt érzett szimpátiánkat elsődlegesen nem az író vagy a cím, hanem a külső tálalás, azaz a borító határozza meg (az összes többire eztán siklik át a tekintetünk.) Nos, A holtak küldöttei-be első látásra beleszerettem, hiszen borítója egyszerre sejtelmes, részletes, és tesz kíváncsivá. Remek példa ez a kötet arra, hogy néha előfordul: a kiadó nem átverni akarja a potenciális vásárlót, hanem magához csalogatni. Ez a könyv belülről is pontosan azt nyújtja, amit kívülről elképzelünk, sőt, még annál többet is! Tulajdonképpen ha nem is szerepelne a hátsó borítón leírás, vagy a füleken kedvcsináló, akkor is sejtenénk, miről szól a belső tartalom és ez így nagyon is rendben van. A borító fontos kiegészítője mindannak, amit olvasás közben belső kis mozinkban elképzelünk.
Túllépve a külcsín méltatásán a regény megérdemli, hogy önmagáért is dicsérve legyen. A holtak küldöttei ugyanis OKOS írás, ami nagyszerűen ötvözi a krimit a sci-fivel és a pszichológiával. Nem beszél mellé, nem húzza az időt felesleges és túlcsavart leírásokkal, éppen csak annyit enged meg, amennyi feltétlenül szükséges. (…)