Merkel nagybátyja

„»Elutazott tőlünk családunk egyik tagja, akit oly hőn szerettünk / Egy Valóság nevű nagybátyám / Sajnos már nincsen velünk / Levelet ír csak nekünk« – sokunknak ismerősen cseng Cseh Tamás édes-bús, groteszk dala. De azt sokáig nem tudtuk, hogy a német kancellár hőn szeretett Onkelét is így hívják. Pedig gyaníthattuk volna, hogy az ő nagybácsija is elutazott messzire, s hiába írja a távolból a leveleit, amelyekben felhívja a család tagjainak becses figyelmét a szükséges óvatosságra: »Mert adódhatnak bajok / Most, hogy én távol vagyok«.

Nemhogy adódhatnak – csőstől adódnak a bajok, mióta Valóság nagybátyja eltávozott Angela Merkeltől. A kancellárt a múlt vasárnapi mecklenburg-elő-pomerániai történelmi választási vereség sem térítette észhez, hogy a német választók többségének elege van az általa egy éve makacsul forszírozott Willkommenskulturból. A kancellár szerdán a Bundestagban ismét visszautasította a szövetségi kormány menekültpolitikáját érintő bírálatokat, mondván: az egy évvel ezelőtti parlamenti vita idején uralkodó állapotokkal összehasonlítva sokszorosan jobb a helyzet. Ugyanakkor szerinte komolyan kell venni a választók aggodalmait, akkor is, ha alaptalanok, és ragaszkodni kell a tényekhez.

Ám ebből a farizeusi kijelentésből is látható, hogy Merkel nem a tényekhez akar ragaszkodni, hanem a saját – egy év alatt csúfosan megbukott – rögeszméihez. Igaz, az utóbbi napokban már nem a »Wir schaffen das!« (megcsináljuk) szlogent ismételgeti. Az új jelszó: Németország Németország marad (»Deutschland wird Deutschland bleiben«). Ha ugyanezt Orbán Viktor mondja Magyarországról, az populista, nacionalista, kirekesztő, idegen- és Euró­pa-ellenes lózung, de ha Merkel mondja, az tökéletesen píszí.”