Amerikának elege van a háborúkból, kivéve, ha megnyeri őket

Lassan egy hónap telt el azóta, hogy az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt, likvidálta az ajatollahot, valamint az Iszlám Forradalmi Gárda vezetésének egy részét. A Fox News márciusi országos felmérése szerint a republikánusok több mint 80% helyesli az Egyesült Államok jelenlegi fellépését, míg a demokraták közel 80%-a nem ért egyet a támadással. Korábban úgy tűnt, hogy a republikánusok politikusok szkeptikusak egy Irán elleni katonai beavatkozással kapcsolatban, de a támadás követően felsorakoztak az elnök mögött. A lakosság jelentős része azonban nincs a háború mellett, ezért Donald Trump hatalmas politikai kockázatot vállal a háborúval. 

Az amerikai média és a háború

Az elmúlt hetekben az iráni háború dominálta az amerikai médiát és közéletet. A Trumppal ellenséges főáramú média igyekszik minél negatívabban keretezni a háborút, és különösen kiemelni azokat a hangokat Trump táborán belül, amelyek ellenzik a katonai beavatkozást. 

A média nagy hangsúlyt tesz arra, hogy mennyire megosztottá vált Trump tábora, azonban a legújabb felmérések azt mutatják: a szavazói támogatják Trumpot. 

A Republikánis Párt háborúellenes tagjainak eddig nem volt jelentős hatása Trump szavazóira. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az elnök teljesen figyelemen kívül hagyhatja a negatív hangokat. 

Ahogy arra Scott Greer amerikai konzervatív szerző rámutatott: Trumpnak három tényt kell figyelembe vennie az iráni háború hazai megítélésével kapcsolatban.

1. Az iráni háború az amerikaiak többsége körében népszerűtlen, beleértve azokat a függetleneket is, akik Trumpra szavaztak
2. Trump leghűségesebb szavazói (MAGA-republikánusok) támogatják a háborút
3.  A Republikánus Pártnak a választások megnyeréséhez nem csupán a MAGA-republikánusokra van szüksége.

Az iráni háború ellenzői

A demokraták nem ideológiai alapon ellenzik a háborút, hiszen korábban az ő külpolitikai platformjuknak is része volt, hogy Iránnak nem lehet nukleáris fegyvere. Trump úgy döntött, hogy elfogytak a diplomáciai opciók, és háborút indított. A demokraták az első napokban nem arra koncentráltak, hogy helyes döntés volt-e a katonai beavatkozás, hanem arra, hogy Trump megkerülte a Kongresszust, és szerintük a háború „illegális”. 

A 2028-as elnökválasztás elsőszámú demokrata esélyese Gavin Newsom kaliforniai kormányzó egyenesen azt állította, hogy Trump hozta létre a válságot, és semmi szükség nem volt a katonai akcióra. A kormányzó a szélső-jobboldalhoz hasonlóan Benjamin Netanjahut nevezte meg felelősként azt állítva, hogy az izraeli vezető tolta bele Trumpot a háborúba. 

Mark Halperin amerikai újságíró a műsorában arról beszélt, hogy a demokraták megbánhatják ezt a hozzáállást: 

A másik csoport, amely ellenzi a háborút, az a már említett izoláció párti amerikai jobboldali kisebbség, amelynek a tagjai között több népszerű podcaster is van. A legnagyobb név közöttük Tucker Carlson, a Fox News korábbi műsorvezetője, és az elnök korábbi szövetségese, aki odáig ment, hogy az iszlamista rezsim elleni támadást „undorítónak és gonosznak” nevezte, és azt állította, hogy Trump elárulta a MAGA ügyét. Az elnök erre azzal reagált, hogy szerinte a műsrovezető már nem része a mozgalmának, és hozzátette: a riporter egyszerűen „nem elég okos” ahhoz, hogy megértse az Irán elleni műveletek szükségességét. A műsorvezető az utóbbi hónapokban egyre inkább eltolódott az konspirációs teóriák irányába, amelyek központjában hol a zsidók, hol Izrael, hol pedig az Izraelt támogató amerikai keresztények áltak. Trump nyilatkozatával gyakorlatilag száműzte a műsorvezetőt a mozgalmából. Carlson véleményét a főáramú média kiemelten hozza, ami azt is jelzi, hogy Trump néhány egykori támogatója gyakorlatilag egy oldalra került a demokratákkal. Vannak olyan hagyományos konzervatívok is, akik nem osztják a podcasterek konspirációs teóriáit, de szintén nem örülnek az iráni beavatkozásnak, elsősorban azért, mert tartanak a bizonytalan és kockázatos kimeneteltől, és általánosságban ellenzik, hogy „Amerika a világ rendőre legyen”. 

A támogatók

Trump hűséges szavazói támogatják az elnök iráni hadműveletét, és a hagyományos republikánus tábor, amely gyakran ellenzi az elnök lépéseit, szintén pozitív a beavatkozással kapcsolatban. A háború egyik legnagyobb bajnoka a Fox News csatorna, amely szinte folyamatosan a témával foglalkozik és nagy hangsúlyt tesz az amerikai hadsereg képességeinek és nagyságának a kiemelésére. A háború támogatói azzal érvelnek, hogy az elnök felismerte, hogy előbb-utóbb kezelni kell az iráni rezsim nukleáris fenyegetését, mert ez a vallási fanatikusokból álló teokrácia nem fog lemondani az atombombáról, hacsak valaki erőszakkal fel nem lép ellene. A háború ráadásul demonstrálta, hogy Irán olyan rakétákkal is rendelkezik, amelyek képesek elérni Párizst, Rómát vagy akár Budapestet is, miközben korábban tagadta ilyen fegyverrel rendelkezne. 

Trump láthatóan élvezi az amerikai katonai erő villogatását, hangulat-videókat posztol az amerikai csapásokról, drámai hangvételű fenyegetéseket küld, és az egész hadműveletet napi szinten kommentálja a közösségi oldalán. „Az elnök úgy érzi, hogy »most jól mennek a dolgok«” – nyilatkozta egy kormányzati tisztviselő az Atlanticnak. 

Azonban az olajár növekedése hamarosan arra kényszerítheti Trumpot, hogy keresse a háború lezárását. Egyes amerikai médiumok már arról cikkeznek, hogy az elnök nyárig biztosan véget vet a hadműveletnek. Nem csak az a kérdés, hogy sikerül-e sikeresen lezárni a hadműveletet, hanem az is, hogy Trump el tudja-e adni sikerként a háborút. 

Ha Irán valóban képtelenné válik az atombomba előállításárára, azt már hatalmas sikerként lehet kommunikálni, és valószínűleg az amerikai republikánus és független szavazóbázis is elogadná, mint pozitív eredményt. Ha sikerül „megnyernie” Trumpnak a konfliktust, vagy eladni a győzelmet, akkor megváltozhat az amerikai közhangulat. Amerika korábbi háborúira az volt jellemző, hogy az elején nagy volt a lelkesedés, ami aztán gyorsan lelohadt. Például az iraki háború esetében a lakosság többsége 2004 végére már „hibának” nevezte a bevonulást. Várhatóan az őszi félidős választások lesz a legjobb mércéje, hogy az amerikaiak valójában hogyan ítélik meg az iráni háborút. 

Nyitókép: SAUL LOEB / AFP

***