Mindent bekebeleznek

„Újra nyugtalanító hírek jelentek meg a Népszabadságot és a magyarországi megyei napilapok többségét éritően. Az újságírók növekvő kiszolgáltatottsága, a megmaradt szabad sajtó fogyó levegője tény. Orbánék nem konszolidálni akarnak, hanem mindent bekebelezni.

A Népszabadság tulajdonviszonyai az utóbbi években sajnálatosan bonyolultak voltak. A régióban befektetőként és furcsa problémamegoldóként ismert Pecina úr a hírek szerint el akarja adni médiacégét. Pletykák keringenek, hogy ezt vagy azt az érdekcsoportot képviseli ő valójában, de mint az ilyen struktúrákkal általában lenni szokott, bizonyíték nincs. Ahogyan a most fenyegető tulajdonosváltás is csak olyan hír, amelyet utoljára éppen tegnap próbáltak cáfolni. Pedig nagy a tét. A Népszabadság a legnagyobb eladott példányszámú országos, politikai napilap. A szerkesztőség munkája évtizedek óta gyakorol hatást hazánk közéletére. A magyar balliberális univerzum egyik meghatározó bolygóját jelentik ők. Ha fideszes tulajdonba kerülnek, akkor mindez elveszik.

A pártfüggő tulajdonosok nem a megoldást, hanem a problémát jelentik a médiapiacon mindenkor.

A most szintén fenyegetett megyei napilapok másképp fontosak. Vannak ugyan más tulajdonosi csoportok is a megyei napilapok piacán, de a Népszabadság kiadója által irányított csomag az elmúlt évek felvásárlásai után döntő jelentőségű a piacon. Összességében százezernyi napi olvasó számára e megyei lapok jelentik a közéleti és politikai hírek egyetlen nyomtatott forrását. Sokféle hagyományú szerkesztőség működik, hol több, hol kevesebb politikai kompromisszummal, de a megyei lapok mindeddig mentesek voltak a pártérdekek által vezérelt nyílt médiapiaci tulajdonszerzéstől. Most ez is megváltozhat.

Látjuk, hogy Orbán Viktor környezetében mostanra minden gátlás elveszett. Adófizetői pénzt pumpálnak át a hirdetési piacon keresztül Orbán-közeli üzletembereknek és strómanoknak, akik befolyást szereznék rádiókban, lapokban, tévékben. Mély- és magasépítési üzleteken híznak azok a cégek, amelyek hol a jobboldalnak segítenek be a Simicska-szakítás után egy-egy médium kiadásába, hol pedig az maradék szabad magyar sajtót számolják fel. Hiszen a pletykák szerint most egy Mészáros Lőrinc közeli cég akarja megvásárolni a Népszabadságot és kiadócsoportjának további lapjait.

Az Együtt elnökeként a szolidaritásomról tudom biztosítani a Népszabadság munkatársait. Kitartást kívánok nekik és vidéki kollégáiknak a küzdelemhez szerkesztőségeik autonómiájáért!

Orbánék lépésről lépésre ölik meg a magyar sajtószabadságot. Egyik nap egy rádiót, másik nap egy tévét, harmadik nap egy újságot.

A Népszabadságban tudósítanak rólunk, kritizálnak, néha elismerően bólintanak, de független műhelyként viselkednek. Ez az érték most veszélybe került. Ha egy szerkesztőség szabadságharcra kényszerül, az sosem jó, mert ez elveszi az időt az újságírás elől.

A legjobban annak örülnék, ha volna olyan ellenzéki polgár, aki vagyonából képes és hajlandó volna üzleti alapon befektetni egy piacképes médiacsoportba. De sok illúzióm nincs: a magyar polgárság gyenge, sokan félnek, mások cinikusak. A pártok és lekötelezettjeik pedig minden oldalon csak rossz tulajdonosok tudnak lenni.

Mindenkinek az volna a legjobb, az olvasóknak, az ellenzéknek, a magyar jobboldalnak és a közös hazánknak is, ha erős, független, színvonalas, kritikus és szabad sajtója volna Magyarországnak.

És ebben kitüntetett hely jár a Népszabadságnak.”