„Főleg azért szomorú ez a folyamat, mert kihasználja a hirtelen félelmet, melyet a tévé előtt érzünk, miközben a tények háttérbe szorulnak. A populizmus leegyszerűsítő lencséjét levéve látjuk, hogy a ’70-es és ’80-as években több ember halt meg Európában terrorcselekményben, mint manapság – és ma még mindig sokkal nagyobb az esély hogy valaki félrenyel és megfullad, mintsem hogy egy terrorista oltsa ki az életét. Akik viszont valóban nagy veszélyben élnek, azok maguk a stigmatizált menekültek, ahogy ez a lista is mutatja, a 2015-ös menekültszállások és tervezett menekültszállások elleni merényletekről. A napokban 20 rostocki fiatal menekültet kellett kilakoltatni otthonukból, mert az igazgató veszélyben látta helyzetüket.(...)
Berlin egy olyan város, ahol normális, ha a boltos veled németül beszél, a következő bevásárlóval pedig görögül, törökül, arabul vagy olaszul. Ahol egy osztályban akár 20 országból jöhetnek a gyerekek, és együtt nőnek fel – a gettósodás itt kevésbé jellemző, mint Párizsban vagy Brüsszelben. Az aktuális politikai kampányok ezt sugározzák vissza: a plakátokról mosolygó politikusok bőrszíne is kevert.