„Főleg azért szomorú ez a folyamat, mert kihasználja a hirtelen félelmet, melyet a tévé előtt érzünk, miközben a tények háttérbe szorulnak. A populizmus leegyszerűsítő lencséjét levéve látjuk, hogy a ’70-es és ’80-as években több ember halt meg Európában terrorcselekményben, mint manapság – és ma még mindig sokkal nagyobb az esély hogy valaki félrenyel és megfullad, mintsem hogy egy terrorista oltsa ki az életét. Akik viszont valóban nagy veszélyben élnek, azok maguk a stigmatizált menekültek, ahogy ez a lista is mutatja, a 2015-ös menekültszállások és tervezett menekültszállások elleni merényletekről. A napokban 20 rostocki fiatal menekültet kellett kilakoltatni otthonukból, mert az igazgató veszélyben látta helyzetüket.(...)
Berlin egy olyan város, ahol normális, ha a boltos veled németül beszél, a következő bevásárlóval pedig görögül, törökül, arabul vagy olaszul. Ahol egy osztályban akár 20 országból jöhetnek a gyerekek, és együtt nőnek fel – a gettósodás itt kevésbé jellemző, mint Párizsban vagy Brüsszelben. Az aktuális politikai kampányok ezt sugározzák vissza: a plakátokról mosolygó politikusok bőrszíne is kevert.
A szeptember 18-án Berlinben sorra kerülő tartományi választások barométerként fogják majd jelezni, hogyan viszonyulnak a németek a félelmet keltő médiadiskurzushoz és politikához. Vagy a CDU-ra szavaznak, aki rendőrséget és térfigyelő kamerákat ígér a városnak, hogy »erősödjön«; vagy a várost jelenleg is vezető SPD-re (Szociáldemokrata párt), akik az aktuális főpolgármestert a lakosok társaságában reklámozzák – családokkal, hijabot viselő nővel, dolgozókkal. Vagy a zöldeket (die Grünen) választják és a toleráns, nyílt társadalmat, ahol az, hogy viszonyulsz istenhez és a szexhez, a magánügyed. Egyedül az AfD-nek voltak nagy nehézségei, hogy időben elkészüljön a kampánnyal. Egyetlen német reklámcég sem volt hajlandó elvállalni ajánlatukat – így külföldön kellett csináltatniuk a plakátokat.
Németország nem Franciaország – itt történelmi okokból nem fogja Angela Merkel olyan gyorsan kijelenteni a szükségállapotot (hisz Hitler is ezt tette). De biztos, hogy erősödni fog a rendőrség jelenléte itt is, Berlinben és Münchenben egyaránt. Ha okosak vagyunk, ennek ellenére bízunk benne, hogy a kiszámíthatatlan esetek miatt nem kell feladnunk a nyílt, színes társadalmunkat. Ha nem hagyjuk magunkat behúzni a média és populizmus által táplált pánik-folyamba. Ha higgadtak maradunk, együtt.”