„MN: Az utóbbi években rengeteg Föld-szerű bolygót fedeztek fel az univerzumban. De ha jól értem a regényt, ön határozottan kizártnak tartja, hogy valamelyiken is élni tudjunk, hacsak nem az elemi részecskékig menően tökéletes másolata a mi bolygónknak.
KSR: Nagyjából így van, bár a feleségem, aki kémikus, mindig azt mondja, hogy semmire se mondjam, hogy lehetetlen – úgyhogy azt mondom inkább, hogy nagyon valószínűtlen. Elég alaposan végiggondoltam, hogy az emberi élet nemcsak ezen a bolygón, hanem ezzel a bolygóval együtt is fejlődött, így az itteni gravitáció, mágneses mező és a kémiai elemek összetétele döntő jelentőségű, és ha nagyon eltávolodunk mindettől, akkor az pusztító hatással lehet ránk. Ma már meggyőződésem, hogy mi, emberek akkor tudunk csak életben maradni hosszabb távon, ha itt, ezen a bolygón tervezzük a jövőnket. Mert a másik fele ennek az, hogy minél inkább Föld-szerű egy távoli bolygó, annál valószínűbb, hogy találunk rajta valamiféle életet. Az pedig igen nagy valószínűséggel mérgező a számunkra, vagy pedig mi vagyunk mérgezőek az ő számára – az pedig, hogy, mondjuk, allergiás reakciót adunk-e egy mikroorganizmusnak, csak túlságosan veszélyes kísérletekkel volna eldönthető. Szóval akár élő egy bolygó, akár nem, megtelepedni rajta mindenképpen rendkívül nehéz.”