Ez az elképzelés is egyre kevésbé tűnik életszerűnek. Különösképp azért, mert egyelőre nem jellemző, hogy a nők kiskorú gyerekek szülőjeként érnének karrierjük csúcsára. A házasság létező, és a férfiakra is vonatkozó elvárás, azonban azt már egyre kevesebben gondolják, hogy csakis a nők feladata vagy felelőssége lenne a házi tűzhely melegének biztosítása. Mi is írtunk róla, a házasságok, a házastársi szerepek is változóban vannak.
A szülőség már korántsem ilyen fontos ahhoz, hogy megbízhatónak tartsanak. A női politikusok és nagyvállalatokat vezető nők jelentős részének nincs saját, vér szerinti gyereke, Angela Merkelnek és Theresa Maynek sincsen. Hillary ugyan szülő és nagyszülő, de ugyan miért is hátráltatná ez őt jobban, mint mondjuk Obama elnököt az, hogy két kiskamasz lány egyébként családcentrikus apukájaként elnökösködött nyolc évig?
Sokszor éri a vád a női vezetőket, hogy túl férfiasak, vagy egyenesen elférfiasodtak, mert csak nincs más választásuk, csak így tudnak érvényesülni a férfiak, és a férfias tulajdonságokra és életvezetésre szabott világban. Ez már nem sokáig lesz így: a nőiesnek tartott tulajdonságok sorát egyre több nagyvállalatnál ismerik el vezetői erősségekként. Az empátia, a munkatársakra való odafigyelés, a csapatmunka tisztelete és a szakmai felkészültség eredményesebbé tesz minden szervezetet, mint az agresszív, macsó stílus, a zsenialitás, vagy kiválasztottság mítoszán alapuló, tekintélyelvű és egyszemélyi vezetés.