Ezért rettegnek a szexisták Clinton győzelmétől

„A jó hír, az, hogy egy ilyen drága, óriási figyelem kísérte, felkészült szakemberek irányította és szupertehetséges beszédírókat foglalkoztató kampányban az eddig vitathatatlan tényként kezelt vélekedések jelentős része megkérdőjelezhetővé vált.

Nézzük az öt legfontosabbat:

• A férfiak határozottak és tárgyilagosak, a nők kiszámíthatlanok, érzelemvezéreltek és hangulatemberek

Nos, ez ellen a sztereotípia ellen dolgozik talán a legeredményesebben Donald Trump, és ezért mérhetetlenül hálásak lehetünk neki. A könnyen bepöccenő, mérgében szinte bármilyen meggondolatlan lépésre képesnek látszó milliárdos eddigi teljesítménye alapján nem különösebben meglepő, hogy az amerikai szavazók kétharmada a forrófejűsége miatt nem (sem) bízná rá az ország vezetését. Ennyit a hormonjaik miatt megbízhatatlan, menstruálás, vagy épp a klimax miatt felelősségteljes munkára alkalmatlan nőkről.

• Egy nő számára mindig a család az első

Ez az elképzelés is egyre kevésbé tűnik életszerűnek. Különösképp azért, mert egyelőre nem jellemző, hogy a nők kiskorú gyerekek szülőjeként érnének karrierjük csúcsára. A házasság létező, és a férfiakra is vonatkozó elvárás, azonban azt már egyre kevesebben gondolják, hogy csakis a nők feladata vagy felelőssége lenne a házi tűzhely melegének biztosítása. Mi is írtunk róla, a házasságok, a házastársi szerepek is változóban vannak.

A szülőség már korántsem ilyen fontos ahhoz, hogy megbízhatónak tartsanak. A női politikusok és nagyvállalatokat vezető nők jelentős részének nincs saját, vér szerinti gyereke, Angela Merkelnek és Theresa Maynek sincsen. Hillary ugyan szülő és nagyszülő, de ugyan miért is hátráltatná ez őt jobban, mint mondjuk Obama elnököt az, hogy két kiskamasz lány egyébként családcentrikus apukájaként elnökösködött nyolc évig?

• Férfiak dominálta közegben férfias viselkedéssel lehet elismerést kivívni

Sokszor éri a vád a női vezetőket, hogy túl férfiasak, vagy egyenesen elférfiasodtak, mert csak nincs más választásuk, csak így tudnak érvényesülni a férfiak, és a férfias tulajdonságokra és életvezetésre szabott világban. Ez már nem sokáig lesz így: a nőiesnek tartott tulajdonságok sorát egyre több nagyvállalatnál ismerik el vezetői erősségekként. Az empátia, a munkatársakra való odafigyelés, a csapatmunka tisztelete és a szakmai felkészültség eredményesebbé tesz minden szervezetet, mint az agresszív, macsó stílus, a zsenialitás, vagy kiválasztottság mítoszán alapuló, tekintélyelvű és egyszemélyi vezetés.

• Akkor jutsz előre nőként, ha kedves vagy, csinos és szeretnek

Még a Facebook második embere, Sheryl Sandberg is ezt tanácsolja minden nőnek. Mások szerint egyáltalán nem helyes szerepet játszani ahhoz, hogy sikeres lehess, és egyre kevésbé lesz a kedvesség a nők útja a sikerhez. Hillary Clinton nem egy kedves, népszerűségre törekvő nő, ahogyan Angela Merkel sem az. Theresa May sem a külsejével hívja fel magára figyelmet. Miért is kellene egy kormányfőnek vagy egy elnöknek különösebben szerethetőnek, kedvesnek, pláne dekoratívnak lennie? Egy férfi vezető kapcsán ez az elvárás aligha fogalmazódik meg, vagy legalábbis ilyen mértékben.

• Egy erős nő mellett csak papucsférj lehet a férfi

Ez lehet az egyik legnagyobb változás a Fehér Házban. Mi lesz Bill Clintonnal? Az elnök házastársának szerepe hagyományosan a Fehér Ház lakrészeinek ízléses berendezésében és tipikusan nőies, anyukás, nagymamás protokolláris feladatokban merült ki. Hillary Clinton és Michelle Obama is elvállalta a sikeres férfi mögött álló okos nő szerepét, mert mi mást is tehettek volna, és emellett is elsősorban női jogegyenlőséget, gyerekeket érintő ügyekben lobbiztak first ladykként.

Nagy kérdés, milyen témákat, feladatokat találnának majd egy korábbi elnökhöz illőnek, hogyan sikerül, sikerülhet-e hihetővé és akár példaértékűvé tennie a felesége karrierjét a háttérből támogató, büszke és feminista férjképét. Ráadásul ott a nyilvánosság: a brit miniszterelnök vagy a német kancellár nem feltétlenül köteles mutogatni a sajtónak, vagy más államok vezetőivel barátkoztatnia a házastársát, míg az USA első párja folyamatosan a reflektorfényben él.”