A bécsi szocik alávetették magukat a saríának, és mi ennek sehogy sem örülhetünk

A számok viszont nem hazudnak: Bécsben a lakosság 40,9 százaléka külföldön született, a migrációs hátterűek aránya eléri az 50,5 százalékot. Varga Mátyás Zsolt írása.

Kiakad a Willkomenskultur-mérő: Deutschland kann das!
Miközben a magyar kormány a szokásos kék plakátjain reklámozott kétbites – de kétségtelenül igaz – üzenetekkel próbálja rávenni az embereket a migránskvótás népszavazásra, Németországban egy egészen másfajta kormányzati kampány dübörög. Integrációs.
Németül még nem tökéletesen beszélő, de nagyon motivált migráns autószerelőkkel, és a németeket védő és ápoló szír katasztrófavédelmisekkel meg ápolónőkkel. Az alábbi plakátoktól tényleg kiakad a Willkomenskultur-mérő: Deutschland kann das!
Nemrég alkottak egy integrációs törvényt Németországban, ami elvileg a „fördern und fordern” (támogatni és követelni) elvén alapul, de nyilván nem árulunk el újdonságot, ha elmondjuk: arányaiban bőven az előbbin van a hangsúly.
Olyannyira „követelő” például a rendszer, hogy még elutasított menedékkérőknek is lehetővé teszi az országban való maradást, ha tanulnak valamilyen szakmát, sőt ezt kiterjesztik az álláskeresés idejére is. Vagyis most már arra se lesz szükség, hogy a maradni vágyó ál-öngyilkosjelöltek bekamuzzák magukat a pszichiátriára, mint az ansbachi merénylő tette.
Tényleg nem hittük, hogy találunk a magyar kormányénál leegyszerűsítőbb propagandát, de íme. Ha az kétbites, akkor ez egybites. Az egyetlen narratíva-lehetőség: a nélkülözhetetlen migránsok, akik megvédik a németeket a katasztrófáktól és ápolják őket az idősek otthonában.