Schmidt Mária a jelenlegi kormányrendszer állami ideológiájának igaz és hazug közhelyeit egyaránt szentségtörő és képromboló szenvedéllyel hirdeti.
„A mai magyarországi jobboldal nagyjából ezt gondolja: »Jó-jó, hát csomó zsidó elpusztult a második világháború alatt. Mások is odavesztek. Mind meghalunk. Minek ez a sok siránkozás és vádaskodás?« Schmidt Mária nem ezt érzi. Őt idegesíti, irritálja a humanista-antifasiszta konszenzus a Vatikántól a trockista IV. Internacionáléig. Ő nem az antiszemiták antiszemitája. Ő a filoszemiták antiszemitája. Mindennek a lelki rugóiról nem tudok semmit, s ha tudnék, se tartoznának rám.
Schmidt Mária a mai Magyarországon fontos ember. Annál inkább, mert elkötelezettsége önkéntes. Ő nem szorul rá az állami apanázsra, mindezt a kormányzati hierarchián kívül is megtehetné, hivatalos szerepvállalása szabad döntés következménye. Nem beszél hivatalnokként. Ennek ellenére esete nem volna lényeges, ha nem lenne annyira jellemző.
A jobboldali nihilizmus, amelynek ő az egyik legtehetségesebb és legértelmesebb képviselője, pontosan azt teszi, amivel ellenfeleit vádolja rosszkedvében: mindenre nemet mond vakon, amivel – megokoltan vagy se – a szemben állókat gyanúsítja. (Persze az ellenzékben is vannak olyanok bőven, akik mindent szeretnek, amit Orbán Viktor miniszterelnök gyűlöl, világnézetük szolgaian Orbán-centrikus, csak negatívan.) A konzervatívok – éppen azért, mert nem fanatikusok és dogmatikusok, hanem szkeptikusok – tudnak és szoktak lassan alkalmazkodni: ma már nem ellenzik például az etnikumok, társadalmi nemek és szexuális orientációk közötti egyenjogúságot; a rasszizmus, az antifeminizmus és a homofóbia nem tartozik a mai európai konzervatizmus témái közé. Ebben közeledés történt a világnézeti áramlatok között, ha nem is mindig őszinte. (Angela Merkel ilyen európai konzervatív – akit mindez azért nem feszélyezett a görög baloldali kísérlet elleni brutális és katasztrofális föllépésben.)
Ám a nihilista reakciósság épp e tartalmatlan gyűlölködés következtében sodródik a radikális szélsőjobboldal indulatformái és világnézeti modora felé. És ez a modor nem éppen úrias. Nem éppen választékos. Nem éppen hagyománytisztelő. Sőt.”
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
Gerő András halála után jelent meg egyik fő műve, a magyarországi holokauszt lexikonja. Recenziónk!
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Miért mentett zsidókat a nyilas külügyminiszter és hogyan gondolta meg magát az első zsidótörvény előadója? Erről is szól Ujváry Gábor történész új könyve.
Orbán Viktor kiegyensúlyozottnak tűnik a többpólusú világban.
A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ naptárában továbbra is szerepel Lakatos Márk december 2-i előadása Ízlésed és pofonok címmel, szúrta ki a Magyar Nemzet.
