A közösségi média elterjedése csak erősítette a hitet, hogy a legbonyolultabb problémáknak is van egyszerű és világos megoldásuk.
„Az értelmiség- és elitellenesség évtizedek óta jelen van a nyugati közéletben, és egy ideje felénk is. A közösségi média elterjedése csak erősítette a hitet, hogy a legbonyolultabb problémáknak is van egyszerű és világos megoldásuk. Ha pedig a megoldások egyszerűek, abból logikusan következik, hogy azok bárkinek kézre állnak, magyarán mindenki mindenhez ért, tehát véleményt is mondhat, sőt dönthet is. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az elitista, a demokrácia ellensége.
A következmények pedig a legrosszabbak. A választó egyre inkább csak abban bízik, aki követi a közvéleményt (vagy ezt el tudja hitetni magáról). Megváltozott a képviseleti demokráciához való viszonyulásunk. Egy másik következmény a rendkívüli frusztráció, amely a választót hatalmába keríti. Hiszen hol azt látja, hogy a számára pofonegyszerűnek tűnő megoldásokat nem alkalmazzák, és ettől dühös, hol azt, hogy a problémák mégsem oldódnak meg, és elkezd gyanakodni, többnyire a »háttérhatalmakra«.
A kvótareferendummal kapcsolatban felmerült, hogy a valódi célja elterelni a figyelmet arról, hogy a kormány előkészíti Magyarország kilépését az EU-ból. Nem tudhatjuk, hogy vannak-e ilyen szándékok, de a brit példa után abban sem lehetünk biztosak, hogy egy pénteki napon nem ébredünk az EU-n kívül.
Felelős politikus számol a döntései következményeivel, és a lépéseit e szerint igazítja, akár annak árán is, hogy elveszíti a választók támogatását. Ehhez képest hovatovább csak olyan politikusaink vannak, akik maradéktalanul teljesítik »a zemberek« akaratát. A brit és a török példa arra int, hogy a felelőtlen szavak és gesztusok által gerjesztett düh és frusztráció előbb-utóbb valódi erőszakot szül.”