Ez nagyon nagy dolog! – Lobenwein Norbert fesztiválguru a Mandinernek

Balaton Sound, VOLT, b.my.lake, Nagyon Balaton, Strand… Soproniként a VOLT áll a szívedhez a legközelebb?

Nem kérdés, hogy a VOLT a legfontosabb számomra. Nemcsak azért, mert soproni vagyok, hanem azért is, mert 19 évesek voltuk, amikor Fülöp Zoli barátommal elindítottuk. Azzal vagyunk úgy leginkább, hogy évről-évre, vagy inkább hónapról-hónapra építgetjük, szépítgetjük, mindent megteszünk azért, hogy más legyen, mint a többi, hasonló méretű fesztivál; és mindig legyenek olyan elemei, amelyekkel meglepjük a közönséget vagy akár a fellépőket.

Ha egy-egy mondatban kéne jellemezni az általad „felügyelt” rendezvényeket, mik lennének ezek?

A felsorolt fesztiválok mindegyikéhez más-más kapcsolat fűz. A Soundot 10 évvel ezelőtt egy ibizai nyaraláson találtuk ki, ahol Fülivel, Murakkal (Muraközy Péter, a fesztiválok programigazgatója - a szerk.) nyaraltunk pár napig. Nem az elektro-paradicsom ihletett meg elsősorban, sokkal inkább az elutazásunk előtt a Balaton. Egy évvel korábban Murak ugyanitt, Zamárdi szabadstandján rendezett Efottot. A Balatont eleve gyerekkorom óta imádtam, de ez a helyszín azért kiáltott, hogy rendszeresen fesztiválozók tízezrei lássák a tihanyi panorámát és karnyújtásnyira legyenek attól, hogy bármikor megmártózzanak a vízben. Szóval végig azzal rágtuk egymás fülét, hogy indítsuk egy új fesztivált, amire aztán a szigetes barátaink is rábólintottak, és azt már közösen gyúrtuk ki, hogy mitől lesz ez a fesztivál más, mint a többi.

Mitől lett más?

Akkoriban már nagyjából telített volt a hazai fesztiválpiac, mi egy olyan rést találtuk meg, amely már elsőre közel 50 ezer vendéget vonzott. Nem kizárólag ez elektronikus zenei közegre gondolok, amikor piaci résről beszélek; hanem arra, hogy a Soundot egy új kategóriát alkotva „prémiumfesztiválként” vezettük be, amivel rengeteg olyan arcot értünk el, akik más fesztiválra be se tették volna a lábukat. Pedig a sztereotípiaként sokat emlegetett fesztiválos elvárásokat - tiszta WC, kulturált bárok, stb. - már a VOLT vagy a Sziget esetében is pont úgy teljesítettük, mint a Soundnál, de egy debütáló fesztiválnál ezt fontos volt kidomborítani. Nem vertünk át senkit, csak máshová helyeztük a hangsúlyokat. A Sound ezen a téren egy igazi sikersztori, hiszen az elmúlt tíz év során nem csak a balatoni régió, de egész Magyarország egyik legnagyobb turisztikai vonzereje lett, amelyre idén nagyjából 80-90 ezren érkeztek külföldről.

Ezt folytatjátok a STRAND feszttel?

A STRAND fesztivál a reményeim szerint egy újkori sikertörténet lehet, bár még keresi az útját. Négy éve, a MOL Nagyon Balaton sorozattal együtt indítottuk útjára a STRANDot és a B.my.Lake-et. Utóbbinál leginkább az induláskor bábáskodtam és biztattam a társaimat, hogy indítsuk el, mert hittem benne és hiszek ma is; de a Deadcode-os barátaimnál jó kezekben van, nincs szükség rá, hogy részt vegyek az építésében. A STRAND viszont nagyon közel áll hozzám, azzal sokat foglalkozom.

És ott van még a Nagyon Balaton-sorozat.

A MOL Nagyon Balaton indításával a régió turisztikai vonzerejének növelése, a meglévő, értékes kulturális események hangsúlyosabb bemutatása és újak indítása volt a célunk. Bár még csak a negyedik évnél járunk, úgy érzem, jó irányba haladunk, hiszen valóban a legfontosabb, legszínvonalasabb balatoni események a partnereink, de elindítottunk sok-sok újat is, amelyek nagy része jól működik. A STRAND apropóját egyrészt az adta, hogy szerettünk volna még egy, ízig-vérig balatoni fesztivált, másrészt a Petőfi Rádió szerepe indokolta. A Petőfire a 8-9 évvel ezelőtti „indulása” óta úgy tekintettem én is és rengeteg, igazán sikeres hazai zenekar, mint egy meghatározó fészekre, amely a fél ország popzenei ízlését tette helyre azzal, hogy vállalható zenekarokat kezdett el játszani. Fontosnak gondoltuk tehát, hogy élőben is mutatkozzon be minden évben az, ami ilyen nagy hatással van a fél országra.

 Munkában a VOLT Fesztivál - Petőfi Zenei Díj főpróbáján

Ha már szóba került a Sound: az idei, jubileumi fesztivál ismét rekordot döntött, a hírek jórészt mégis a DVBBS-szal kapcsolatos botrányról szóltak. Erről nem sokat nyilatkoztatok. Mi történt valójában?

Azt, hogy pontosan mi történt, mi sem tudjuk és valóban nem szívesen szólaltunk meg ebben az ügyben, hiszen rendőrségi vizsgálat zajlik. Azt tudom elmondani, amit személyesen tapasztaltam. A DVBBS tagjai a közönségből hívtak fel néhányakat a színpadra, akikkel utána a backstage-ben buliztak, fotózkodtak, ettek-ittak. Ebben sok különös vagy kivetnivaló nincs, ilyesmi gyakran előfordul. Van olyan csapat, amely pénzért árusít olyan jegyeket, amellyel fel lehet jutni a színpadra, fotózkodni lehet a backstage-ben, de vendégei nagyon sok csapatnak vannak. Az azonban minket, fesztiválszervezőket, egyben apukákat és anyukákat is sokkolt, hogy miután távozott a csapat, nagyon rossz állapotban lévő lányokat találtunk az öltözőjükben, akik orvosi segítségre szorultak. Természetesen az ijedtség és döbbenet mellett azzal telt az esténk és az éjszakánk, hogy orvost, mentőt hívtunk, megpróbáltuk elérni a zenekart és értesítettük a rendőrséget. A tények ennyiben foglalhatók össze. Amit később a bulvársajtóban olvastunk, annak valóságtartalmát nem tudjuk megítélni; mint ahogyan azt sem, hogy a lányok rosszullétének mi lehetett a pontos oka. Nagyon remélem, hogy a rendőrségi vizsgálat mielőbb választ adhat sok-sok kérdésre. A DVBBS szigetes fellépését is azért mondtuk le, mert szeretnénk, ha tisztáznák magukat, de erkölcsileg azt elfogadhatatlannak gondolom, valaki úgy távozik egy helyszínről, hogy elfelejt szólni a vendégei állapotáról…

Ugorjuk vissza pár évet az időben! A Szigettel való egyesülés milyen változásokat jelentett annak idején?

Túl a barátságon, éveken át egy meglehetősen fura üzleti viszony volt közöttünk. A Balaton Soundot úgy indítottuk el a Szigettel együtt, hogy cégszerűen a Sziget szervezte, de 50%-ban Füli és az én tulajdonomban volt a fesztivál. A VOLT Fesztivált 2001-től ugyancsak közösen szervezzük, a Sounddal azonos tulajdoni arányok szerint, de erről csak szerződések rendelkeztek; és minden egyes projektünknél, amelyet kitalált valamelyikünk, ki kellett találnunk, hogy melyik cég szervezze, hogyan számolunk el egymással. Ezt a kérdést az egyesülés rendbe tette.

A mára kialakult struktúra szerint 25%-os tulajdonosai vagyunk a Sound és a VOLT mellett a Sziget fesztiválnak, és mint a Sziget Kft. résztulajdonosai, minden más projektünknek is. Ugyanakkor azt a szabadságot meghagytuk magunknak, hogy ha egy új ötlet felmerül, azt együtt döntjük el, ki akar benne lenni, ki akar foglalkozni vele és ki nem. Így például az említett MOL Nagyon Balatont mi visszük Zolival, de a Sziget oroszlánrészt vállal a szervezésben.

Egy-egy ilyen cég esetében, ahol ennyiféle elképzelés, ötlet, kreatív gondolat születik rendszeresen, gondolhatnánk, hogy sokat veszekszünk, vitatkozunk. De szerencsére a nullapontnál hoztunk olyan játékszabályokat, amelyek megfelelő mozgásteret adnak mindenkinek, így azt kell mondanom, szinte az idejét se tudom, mikor nem tudtunk megegyezni valamiben. És ez nagyon nagy dolog! Hol tudom lekopogni?

Hová szeretnétek még fejlődni?

Az ezzel kapcsolatos elképzelések személyenként mások. A cég szempontjából fontos a növekedés, terjeszkedés, elsősorban más országok felé. Látható, hogy arra, amit itthon elértünk, nagyon sok helyen bámulattal néznek, és mindent megadnának, hogy akár egy VOLT méretű fesztivált magukénak tudhassanak egyszer, nemhogy egy Szigetet. Az már a személyes oldala, hogy én ennél sokkal szűkebbnek érzem a kereteimet, határaimat.

Számomra fontos, hogy amivel foglalkozom, azt átlássam, jó gazda legyek és tudjak foglalkozni olyan kérdésekkel is, amelyek apróságnak tűnnek, de lelket adnak a produkciónak. Ezen a téren persze sokat változtam, hiszen egy évben nagyjából 6-8 fesztivált és 30-40 más programot szervezünk. Kénytelen voltam valamennyire megtanulni elengedni a részfeladatokat és delegálni, de mindig vannak olyan szerelemprojektek, amelyekkel kelek és fekszem. Ha a személyes céljaimat kérdezed, én elsősorban a már futó produkcióimat szeretném fejleszteni, a Nagy-Szín-Pad!-ot, a MOL Nagyon Balatont és a fesztiválokat, meg persze vannak romantikus vágyaim balatoni vendégházzal és hasonlókkal...

Pár nappal ezelőtt hunyt el a Sziget egyik alappillérének számító kollégátok, Dan Panaitescu. Hogyan érintett téged és a céget ez a tragédia?

Arra, ami történt és amit érzünk, nem lehet szavakat találni. Dannal több mint két évtizede ismertük egymást. Jóban voltunk, és naponta százával váltottunk leveleket és telefonhívásokat. Ha ismersz szerény, zárkózott, ugyanakkor hihetetlenül profi és segítőkész embert, akkor az ő. Eddig kevesen tudták, mert sosem kereste a nyilvánosságot, de az összes fesztiválunkra a kisebb és az igazán nagy nemzetközi sztárokat szinte kivétel nélkül ő szervezte. Egy sajátos műhelymunka volt a miénk: Füli, Virág (a vezető programszervezőnk) és én hónapokon át szinte reggeltől-estig azt néztük, ki mondott nemet, ki nem reagál, ki turnézik, kire érdemes ajánlatot tennünk; Dan pedig írt, telefonált, utazott, alkudozott, próbált mindent megtenni, hogy a lehető legjobb line-up álljon össze. Sikerrel, mert például idén a Sziget tavalyi line-upját választották Európa legjobbjának.

Hihetetlenül megható látni, hogy napok óta a világ vezető ügynökei, világsztárok képviselői megállás nélkül küldik a szívszorító üzeneteket arról, hogy mennyire szerettek Dannal dolgozni, mennyire nagyra tartják őt. Szomorú tapasztalat, hogy ilyesmit többnyire akkor mond az ember, amikor már késő… Legalább ebből megpróbálok én is tanulni.

Megemlítetted a line-up szervezést: mi alapján áll össze egy headliner lista? Fesztiváltrendek, a közönség kívánságai, fizikai és anyagi lehetőségek alapján?

Minden év elején - ami nálunk a szeptembert jelenti - leülünk egy asztalhoz Fülivel és Gerendai Karcsival, s készítünk egy gigantikus listát. Ezen szerepelnek az álmaink, akiket mondjuk a Sziget nulladik napjára szeretnénk elhozni. Ilyen mondjuk a Chili vagy a Metallica. Ezt követi a sok-sok headliner, co-headliner-jelölt és az aktualitás. Pár éve még úgy kezdtük, hogy minden fesztiválnál összeállítottuk azt a line-upot, amit ideálisnak gondoltunk. Ha ezt a végeredmény mellé tettük, többnyire köszönő viszony se volt köztük, függetlenül attól, hogy elégedettek voltunk-e a végeredménnyel vagy sem, így ma már ezt nem tesszük.

Természetesen folyamatosan figyeljük a közönség igényeit, de legalább ennyire fontos rajta tartani a szemünket a változó trendeken és persze azon, hogy a kiszemelt művészek mikor turnéznak. Ha valaki nem koncertezik az adott évben, vagy éppen a világ túlsó végén járnak, lehetetlen elhozni őket. Számunkra nagy előny, hogy júniustól szeptemberig öt fesztivállal foglalkozunk, így ha valaki nem ér rá mondjuk a VOLT-ra, megpróbálhatjuk elhozni a Szigetre, vagy a STRAND-ra...

Volt olyan fellépő, aki nagy dobás lett volna, de végül nem sikerült valamiért megszerezni? Illetve: van olyan, akiért nagyon megharcoltatok?

Mindkettőből rengeteget tudnék említeni. Például az előbb említett Red Hot Chili Pepperst legalább 15 éve próbáljuk elhozni a Szigetre, de a Linkin Park is hasonló vágyunk. Arra is akad példa, hogy valakit megszereztünk, de nem működött jól. Pár éve egy vasárnapi, plusz napra tudtuk lekötni az Arctic Monkeys-t, mert éppen erre jártak. Ők abban az évben sokadszorra lettek a Brit Awards legjobb bandája, a Szigeten első helyen szerepelt a kívánságlistán, tuti teltház lett volna, a VOLTon viszont nem sikerült igazán jól. Nagyon kell érezni, hogy kinek hol van a helye...

A vezető fesztiválok arculatába jelentősen beleszól a szponzorok markáns jelenléte. Hogyan tartjátok kordában őket, hogy a reklám ne menjen a brand rovására?

Amikor elkezdtünk fesztiválozni, a szponzoráció nagyjából arról szólt, hogy ki tud nagyobb molinóval megjelenni egy fesztiválon. Az elmúlt húsz évben a szponzorainkkal együtt nőttünk fel a feladathoz, és ma már nagyrészt olyan aktivitásokkal - utálom ezt a szót - vesznek részt a fesztiválokon, amelyek sokat tesznek hozzá az eseményhez, olyan programokat hoznak, amelyeket szeret a közönség és sok esetben hallgatnak ránk, amikor elkezdődik az ötletelés.

Talán a Telekommal közös munka a legjobb példa. Nagyjából nyolc évvel ezelőtt sikerült rábeszélnem őket, hogy próbáljuk ki egymást. Azt éreztem ugyanis, hogy a T egy menő márka, olyan arculattal, olyan nemzetközi szponzorációs stratégiával, amelyben hosszú távon a VOLT is jól érezheti magát és a Telekomnak is jó lehet.

Ma már a VOLT  és a Telekom neve, arculata teljesen összeforrt, olyan, mintha egy közös produkció lenne. Ez engem nemhogy nem zavar, de büszke vagyok arra, hogy a kollégáimmal együtt úgy tudtunk és tudunk ötvözni két márkát, hogy abból egy szerethető és koherens produktum születik. Ehhez hasonló példát tudnék még említeni párat, de persze olyat is, amikor képtelenek vagyunk elmagyarázni a partnerünknek, hogy érdemes hallgatni ránk, mégiscsak mi ismerjük a legjobban a fesztiváljainkat és azok közönségét.

Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert az Akváriumban

Elkerülhetetlen, hogy a kisebb, „családiasabb” fesztiválok, mint pl. a Bánkitó vagy Orfű is egy idő után profivá, nagyobbá váljanak, vagy valamilyen szinten megvédhető a tömeges érdeklődés mellett is egy rendezvény identitása?

Lovasi jó barátom, Orfűn jártam is párszor és nagyon szeretem, a Bánkitóról pedig sok jót hallok, de még nem volt szerencsénk egymáshoz. Nem ismerem, inkább csak sejtem a szervezők szándékait, céljait. Mindkét fesztiválon érződik a lélek jelenléte, az, hogy vélhetően úgy kötődnek a fesztiváljaikhoz, mint pl. én a VOLT-hoz. A mi példánk azért más, mert évekkel ezelőtt nem tudtunk és nem is akartunk ellenállni a saját csábításunknak, hogy egyre nagyobb neveket hozzunk el, egyre többet költsünk a fesztiválra és így megpróbáljunk egyre több vendéget elérni.

Ez egy spirál, amibe ha nem lép bele az ember, akkor megmaradhat olyannak, amiért pl. a Fishinget ennyire szeretik az emberek. Szerintem Bandiékban és a Bánkitó szervezőiben is bőven van annyi ötlet és energia, hogy hosszútávon is meg tudják tartani a fesztivál értékeit, fílingjét. Onnantól, hogy az első, közepes méretű nemzetközi sztárt sikerül elhoznod, a közönség nem hagy békén, amíg nem teszel rá még egy lapáttal… Veszélyes játék ez, de van benne motiváció.

Kiállítást szerveztetek anno a Páneurópai Piknik 25 éves évfordulója alkalmából a rendszerváltás témájában. Ahhoz a generációhoz képest milyennek látod a mai tinédzserek és huszonévesek szórakozási szokásait, igényeit, motivációit?

A Páneurópa Pikniken fotós apukám kísérőjeként voltam jelen, 15 évesen. Mivel elég korán elkezdtem magam szervezni programokat, fesztiválokat - a sokat emlegetett gimis évfolyamtársammal és barátommal, Fülöp Zolival együtt -, viszonylag közelről látom, hogy mennyire megváltoztak a szórakozási szokások, de még inkább az, amit elvár és elfogad a közönség. Amikor fesztiválozni kezdtünk, javarészt rockfesztiválokról beszélhettünk, ahol az elektronikus zene konkrétan szitokszónak számított. Emlékszem, amikor még a ’90-es évek vége felé a VOLT-ra jellemző eklektika jegyében a Tankcsapda után az Anima Sound System szerepelt a programban, majd pár tilosos hazai és külföldi DJ, az Index akkori elődjénél vitafórum indult arról, hogy mégis mit képzelünk mi, meg a DJ-k, hogy ilyen közegben lépnek fel?

Ma már Martin Garrix vagy David Guetta úgy lehet headliner a VOLT-on vagy a Szigeten, hogy senkinek egy rossz szava nincs és a küzdőtéren egy gombostűt se lehet leejteni. El tudtad volna képzelni ezt 5-6 évvel ezelőtt? Mi még a Soundon is nagy szemekkel néztünk, amikor David Guetta ügynöke ragaszkodott hozzá, hogy nagyszínpadon headliner lehessen. Nem tudtuk elképzelni, mit tud csinálni egyetlen művész 30 ezer emberrel, mindenáron rá akartuk beszélni, hogy legalább egy énekest hozzon magával… Ma már látjuk, mire képesek, tökegyedül.

Ez alatt a húsz év alatt voltak nagy tévedéseid a fesztiválszervezésben, vagy esetleg olyan baki, ami végül nagyon jól sült el?

Persze, több is akadt. Ahogyan eleinte nagyon erőltettem, hogy indítsuk el a Soundot, ugyanígy hittem a 2010-ben megrendezett és mindössze egyetlen évet megélt StarGardenben. A koncepció szerint ide a fesztiváloknál megszokotthoz képest valamivel idősebb közönséget vártunk, legendás bandák, nagy öregek részvételével, mint pl. a Deep Purple, az Animals vagy az Omega. De sem szponzort, sem elegendő fizetővendéget nem találtunk, ezért egy tetemes bukta után hamar abbahagytuk, bár a koncepciót máig jónak tartom, hiszen fesztiválozni ez a korosztály is szeretne.

A legnagyobb szervezői hibánk az ezredforduló szilveszteréhez köthető, amikor a Felvonulási Téren (ma ’56-osok tere - a szerk) Hysteria 2000 címmel szerveztünk fesztivált. Öt sátorban huszonötezren ünnepeltek egyszerre, a buli közben azonban egyszer csak eltűntek a ruhatáros alvállalkozóink és velük együtt rengeteg kabát. Igyekeztünk minden károsulttal megállapodni, de borzasztó volt vacogó vendégek és kamerák kereszttűzében indítani az új évezredet… Szerencsére ezt ma már kevesen emlegetik, de az egy nehéz pár hónap volt számunkra.

Azt nyilatkoztad egyszer, hogy a Budapest Parádé a vége felé odáig fajult, hogy Kovi pornóproducer akart fényes nappal forgatni egy kamion tetején, valamint, hogy gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné vált az egész rendezvény. A mai, terrorveszéllyel fenyegetett helyzetben tesztek extra biztonsági intézkedéseket a fesztiválokon? Van, amire még jobban odafigyeltek?

Minnyájan látjuk, milyen, a korábbiaknál is aljasabb módszereket alkalmaznak az utóbbi időkben terroristák – elég akár a nizzai borzalomra vagy a párizsi Eagles of Death Metal koncertre gondolni… Ettől függetlenül elengedhetetlennek tartjuk, hogy ezen a téren mindent megtegyünk, amit csak lehet. Egyelőre két fesztiválon vagyunk túl, a VOLT-on és a Soundon, mindkettőre csak úgy lehetett belépni, ha személyi igazolvány alapján regisztráltuk a vendégeket. A két eseményen több mint 300 ezren vettek részt – mindössze a VOLT nulladik napján okozott nehézséget a rendszer próbaüzeme, amiért ezúton is elnézést kérünk a várakozó közönségünktől. Másnapra a kollégáim megoldották a problémát és kb 3-5 másodperc alatt mindenki túl volt ezen a procedúrán. Ez a rendszer amúgy éppen arra szolgál, hogy egy pillanat alatt láthassuk, ha a nemzetközi körözési nyilvántartásban szereplők közül próbálna bejutni valaki a fesztiválra.

Az évek során többszörösére nőtt a biztonsági feladatok száma és az ezzel kapcsolatos költségeink is. Amióta fesztiválozunk, mindig próbáltunk a szabályozás előtt járni és olyanokat is bevállalni, amire senki nem kötelez minket. Anno a Budapest Parádé esetében sokat jártam Berlinben, tanulmányozni az ottani szabályokat, hogy biztonságosan vonulhasson több százezer ember az Andrássy úton. Ha csak az aktuális szabályok szerint jártunk volna el, nem lettem volna nyugodt.

Úgy tudom, hogy a Balaton Sound majdnem a South Part vagy a Heineken Fliplop nevet kapta. Igaz ez?

Valóban hónapokig vitatkoztunk. A FlipFlop nevet Marinka Csabi kollégám javasolta, mi a Balaton Sound, Balaton Groove elnevezések mellett voltunk, de a Zamardeeee, a Sun of the Beach, vagy éppen a Riviéra Fesztivál nevek is versenyben voltak. Végül a Sound mellett döntöttünk, ráadásul úgy, hogy az első sajtótájékoztatónkon az újságírók szavazhatták meg a fesztivál nevét. Utólag bevallom, itt egy kicsit azért csaltunk... Semmiképp nem szerettük volna, hogy FlipFlop legyen a menőnek szánt fesztiválunk neve…

Mi az amit kiemelten ajánlasz az idei fesztiválszezonban?

Fura érzés átélni ezeket a nyarakat. Amit legjobban szoktam várni, az a VOLT. Ez eddig minden évben az első volt, jövőre helyet cserél a Sounddal. De minden fesztiválunkat várom valamiért. Az idei Soundot nagyon szerettem, mert bár nem áll igazán közel hozzám, idén sokkal fesztiválosabb volt, mint bármikor. A Szigetet sok-sok program mellett a monumentalitása miatt várom, a STRAND-ra pedig minden évben nagyon készülök, de elfog a rossz érzés, ha arra gondolok, hogy az már a nyár vége.

Ezekben a napokban sok-sok MOL Nagyon Balaton-programunk van, amire szeretnék eljutni vagy éppen a partnereink közül a Művészetek Völgye és a Veszprémi Utcazene Fesztivál. Te ki tudnál egyet emelni ebből a hatalmas csomagból? Nekem sosem sikerül.

Mit javasolsz azoknak, akik számára egyszerre két dolog elvégzése is nehézséget okoz?

Munka közben semmiképp ne kezdjenek el facebookozni, mert rengeteg időt vesz el! Tapasztalatból tudom (nevet).

Fotók: Hegyi Júlia Lily