Sok minden hiányzik, de jó irányban haladunk

„Mi hiányzik még?

Sok minden hiányzik, de ami a legfontosabb, hogy szerintem jó irányban haladunk. Az elmúlt évben születtek izgalmas kezdeményezések, de ahhoz, hogy idáig eljussunk, először mentálisan kellett változtatni. Nagyon összetett feladat meghatározni azt, hogy mi is kell még. Először is a szezon fogalma szerintem káros. Nyilván én is látom a saját vállalkozásunkon keresztül a számokat, hogy mikor van több vendég.

Ezzel együtt azt hiszem, hogy el kell felejteni a szezont, meg kell szüntetni ezt a szót, ha tovább akarunk lépni. A Balaton fürdőturizmusának reklámozását feleslegesnek tartom, olyan, mintha a tengerbe vizet vinnénk. Ha nyár van és 40 °C, akkor az emberek reklám nélkül is elmennek strandolni, tehát erre akár egyetlen forintot is elkölteni értelmetlen. Ugyanakkor vannak más, igényes és tartalmas lehetőségek. Ezek új célközönséget érhetnek el és nagyobb időtávot foglalhatnak magukba.

A vitorlázás például már létező jelenség, de ezt az átlagember számára is elérhetővé kellene tenni. Ne csak az vitorlázzon, akinek vitorlása van, hanem az is, aki csak szeretné kipróbálni. Hogy mást is említsek, ma már szinte beszélhetünk egy termelői piac hálózatról. Ugyanúgy, ahogyan a multik óriásplakátokon hirdetik, hogy 12 helyen van üzletük a Balaton körül, hasonlóan azt is hirdetni kellene, hogy mennyi helyen van termelői piac a tó körül.

A közlekedésben meg kellene teremteni a hajó, a busz és a vonat teljes összehangolását. A menetrend ne arról szóljon, hogy mi mikor indul, hanem arról, hogyan lehet egyik helyről a másikra eljutni. Ki lehetne alakítani egy balatoni taxi-hálózatot a települési taxik helyett, és egységes tarifarendszerrel egy régiós rendszert létrehozni. A Balaton körül pont olyan távolságok vannak különböző borászatok, éttermek között, melyekhez már autóba kell ülni.

Jelenleg saját kocsi nélkül nehezen megoldható az odajutás és a hazajutás, vagy azért mert egyáltalán nincs szolgáltató, vagy azért, mert a meglévők irreális árakon dolgoznak. Apróbb dolgokkal is sokat lehetne tenni. Azt szeretnénk elérni, hogy a balatoni hajók oldalán ne 60 négyzetméteres ketchupreklám legyen, hanem, hogy a helyi értékekre hívjuk fel a figyelmet. Az irány tehát jó, de nagyon sok a tennivaló még.

Miben lenne más ez a Balaton?

Mára világos lett, hogy a »hekk és hurka« irány nem tartható. Ez nem azt jelenti, hogy ezt el kell tüntetni, de az fontos, hogy aki idelátogat, az ne az argentin vagy ukrán hekkel azonosítsa a Balatont. Ehelyett igényes termékeket kell kínálni. Ugyanakkor fontos az is, hogy a Balatonra ne elitista megközelítésből tekintsünk.

A könnyed, laza üdülőhely jelleget még véletlenül sem akarjuk elvenni. Csak legyen benne egy kis finesz, egy kis tartalom, egy kis helyhez való kötődés. Nagyon jó, hogy, nyugágyakban vagy a füvön ülve fröccsöznek a parton az emberek papucsban és rövidnadrágban. Nem az a cél, hogy luxuséttermekkel tegyük tele a Balatont. Szeretnénk, hogy a több évtizedes megrekedésben lévő büfékultúrában mozgás induljon be. Ezért tűztük ki célul a strand gasztronómia átalakítását, és egyre több olyan hely van, ahol már megindultak a változások. Azt gondolom, hogy az a fajta megújulás, mely Budapesten söpört végig az elmúlt években a gasztronómiában, már itt is megjelent.”