Kevés az ifjúsági fantasy, pedig ugyebár a népet rá kell nevelni a műfajra, mert belőle lesz a potenciális olvasó sok-sok éven át, ha még fogékony korban megfertőződik vele.
„Neil Gaiman és Michael Reaves még a 90-es években találta ki az alaptörténetet, és azt tervezeték, hogy tévésorozatot írnak belőle, de az évek teltek, a projekt nem haladt, majd hirtelen feléledt tetszhalott állapotából, és az a döntés született, hogy könyvtrilógia készüljön belőle, ennek az első kötete jelent most meg. Kiválóan megírt bevezetés, megismerjük a főszereplőt, a barátait, az ellenségeit, és kellőképpen belefeledkezünk sokdimenziós világjáró kalandjaiba. Tényleg semmi bajom sem lenne ezzel a könyvvel, ha nem Gaiman írta volna, ugyanis csak nyomokban fedezhetők fel benne azok a zseniális ötletek, történetfűzés, karakterábrázolás, amely miatt a kedvencemnek tartom az írót. Fantáziában és világálmodásban nincs hiány, nyilván kamaszoknak íródott a regény, az ő igényeiket elégíti ki, magas szinten, de bennem akkor is megmaradt a hiányérzet.
Szó sincs arról, hogy ne lenne tökéletesen szórakoztató a regény, hamar magába szippant a kellően elborult történet, pörögnek az események, van itt akció, érzelem, különleges lények, lehet utálni a főgonoszt, vagyis minden adott ahhoz, hogy ne csak az érzékeny kamaszlelkek, hanem a javíthatatlan örök gyerekek (=én) is együltő helyükben elolvassák ezt a nem túl vastag kötetet, amiben tényleg minden megvan, ami egy bestsellerhez kell (magyarul még nem hozzáférhető a két folytatás, de szép sikert ért el a trilógia). Szárnyal a fantázia, jellemfejlődik a főhős, aki lúzerből természetesen menő világjáró lesz a végére, de addig még nagyon sok minden történik, és az utolsó oldalig izgalmas kalandok várják az olvasót.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
