Neil Gaiman & Michael Reaves: Köztesvilág

„Neil Gaiman és Michael Reaves még a 90-es években találta ki az alaptörténetet, és azt tervezeték, hogy tévésorozatot írnak belőle, de az évek teltek, a projekt nem haladt, majd hirtelen feléledt tetszhalott állapotából, és az a döntés született, hogy könyvtrilógia készüljön belőle, ennek az első kötete jelent most meg. Kiválóan megírt bevezetés, megismerjük a főszereplőt, a barátait, az ellenségeit, és kellőképpen belefeledkezünk sokdimenziós világjáró kalandjaiba. Tényleg semmi bajom sem lenne ezzel a könyvvel, ha nem Gaiman írta volna, ugyanis csak nyomokban fedezhetők fel benne azok a zseniális ötletek, történetfűzés, karakterábrázolás, amely miatt a kedvencemnek tartom az írót. Fantáziában és világálmodásban nincs hiány, nyilván kamaszoknak íródott a regény, az ő igényeiket elégíti ki, magas szinten, de bennem akkor is megmaradt a hiányérzet.

Szó sincs arról, hogy ne lenne tökéletesen szórakoztató a regény, hamar magába szippant a kellően elborult történet, pörögnek az események, van itt akció, érzelem, különleges lények, lehet utálni a főgonoszt, vagyis minden adott ahhoz, hogy ne csak az érzékeny kamaszlelkek, hanem a javíthatatlan örök gyerekek (=én) is együltő helyükben elolvassák ezt a nem túl vastag kötetet, amiben tényleg minden megvan, ami egy bestsellerhez kell (magyarul még nem hozzáférhető a két folytatás, de szép sikert ért el a trilógia). Szárnyal a fantázia, jellemfejlődik a főhős, aki lúzerből természetesen menő világjáró lesz a végére, de addig még nagyon sok minden történik, és az utolsó oldalig izgalmas kalandok várják az olvasót.”