„Igaz, a nők semmibevétele nem új ezen országok fiainak. Feltehetőleg már Youssef apja és nagyapja is így gondolkodott Casablancában. Ugyanis a patriarchátus régóta hagyomány úgy Észak-Afrikában, mint a Közel-Keleten, és soha nem szenvedett megrázkódtatást egy erős nőmozgalomtól. Nem teszi jobbá a helyzetet a csaknem minden országban érvényes iszlám családjog sem, amely a nőkből alárendelteket és kiskorúakat csinál. De mindez még nem elég a jelenlegi őrülethez.
Tudnivaló, hogy Marokkót és Algériát, ahonnan a kölni szilveszter legtöbb tettese jött, az utóbbi tíz-húsz évben messzemenően átváltoztatták az iszlamisták. A radikális iszlám attitűdje hozzátartozik a mindennapokhoz. (...)
Nem véletlen, hogy olyan sok terrorista származási helyei ezek az országok. Ugyanis az önjelölt Iszlám Állam e föld Youssefjai számára az ígéret földje, és a gyilkosai a hősei. Ezek a frusztrált, gyökértelen fiatal férfiak nem csak a saját hazájukban fojtogatják a nőket – többen mint valaha! Európába költöznek és itt is megtámadják a »túl szabad« nőket. Hogy ez a 21. században így van (Köln nem az egyetlen és nem az utolsó ilyen eset volt), az a politikai iszlám terjedésével függ össze.
Az szállítja az ideológiai vázat: a kiéleződött férfiasság-kényszerképzetet, a nők semmibevételét is belefoglalva. Ez az iszlamizmus a szikra, aminek következtében most a régóta izzó tűz lángjai magasra csapnak.”