„Tizennyolc éves gyermeke közmunkáról álmodik – mondta tudósítónknak egy baranyai közmunkás.
Üzenete sokkal lehangolóbb, mint sok részletgazdag jelentés a magyar vidékről. A munkakezdés előtt álló fiatal ugyanis ebbéli reményével a magyar vidék pusztulását beszéli el. Ez az álom azt üzeni: felnőtt ott az a generáció, amelynek legszebb elképzelése, hogy a minimálbérnél sokkal kevesebb fizetésért közmunkát végezhet a szülőfaluban.
Ezen még csak meg sem lepődhetünk, elvégre hosszú ideje tudjuk, hogy a dél- és kelet-magyarországi térség – bolgár és román régiókkal konkurálva – az Európai Unió legszegényebb vidékei közé tartozik.
És azt is tudjuk hosszú ideje, hogy senki, de senki nem foglalkozik azzal, miként lehetne megmenteni a felejtéstől az elhagyott vidéket. A kormány inkább milliárdokért uszít soha nem látott idegenek ellen, meg hirdeti, hogy az ország jobban teljesít.”